BIATORBÁGY: KÖRTÚRA A VIADUKTTÓL


Szeptember 7-ére változékony időt jósolt a meteorológia. Talán az esőtől való félelem okán, csak nyolcan vágtunk neki az első őszi túránknak, ill. vágtunk volna ha Ica le nem késte volna a csatlakozó buszjáratot.


Így végül is heten indultunk el, bízva abban, hogy Ica valahol utolér bennünket. Kezdetben még eső nélkül küzdöttük le a kisebb-nagyobb emelkedőket, és értük el a Hármas- ill. Négyes-követ. A jól megérdemelt pihenő után Sóskút felé folytattuk utunkat. Közben kiderült, hogy Ica nem tud utolérni bennünket, így Sóskúton beszéltük meg a találkozót. Közben elkezdet cseperegni az eső, így a következő két órát a felveszem az esőkabátom, leveszem az esőkabátom program töltötte ki, végül is 12 után beérkeztünk Sóskútra. A falusi presszóban aztán összetalálkoztunk Icával, és az ebédünk elfogyasztása után tovább indultunk. A helyi kálvária után elértük a biatorbágyi horgász tavat, ahol is szép sárga spanyol csigákat csodálhattunk meg. A Nyakas-követ elérve néhányan megmásztuk a sziklát, aztán a közeli sziklaplatón pihentünk meg. A szőlőhegy után, egy hosszú völgy leküzdése után, a  jól ismert kép tárult elénk, a biatorbágyi viadukt képe, ami egyúttal jelezte túránk végpontját.

Mérai Róbert


Galéria


 

Archív: