A BUDAI-HEGYSÉG ORMAIN ÁT

 


Egy borongós őszi szombaton gyülekeztünk a solymári vasútállomáson. 13 fővel vágtunk neki az utunknak, köztünk a legifjabb Vencikével.


Az első állomásunk a Szarka-vár volt, ahol is a kilátóból próbáltuk kitalálni, mit is láthatnánk, ha nem volna olyan ködös az idő. A Paprikás-patak mellett haladva értük el a kiszáradt Rózsika-forrást, a dolomit sziklákat és a sziklák között lezúduló vízesést. Ezután jelzetlen úton értük el Pesthidegkút szélső házait, innen egy nagy kanyar után megmásztuk a Kálvária-hegyet. Itt egy kimagasló sziklatömbön megpihenve elfogyasztottuk elemózsiánkat. A kálvária keresztjeit elhagyva, a gerincen haladva a sejtelmes ködből kibontakozott a Csúcs-hegy tömbje. A Virágos-nyeregbe megérkezve szomorúan konstatáltuk, hogy az egykor népszerű büfé továbbra is zárva van. A Hármashatár-hegyen aztán kárpótolva lettünk a Hangár bisztró által, ahol hideg és meleg italokat és ételeket egyaránt fogyasztottunk. A Gömb-kilátóból való panorámáról lemondtunk, az egész hegyet körbevevő tejszerű anyagra való tekintettel. A Remete-hegy után megmásztuk a Mátyás-hegy tömbjét is, leereszkedve egy körkörös alakzatra figyeltünk fel az alattunk lévő bányában. A lassan csepergő eső mellett érkeztünk be a kiscelli kastély parkjába, ahonnan hamarosan elértük a Bécsi utat, ahol aztán elbúcsúztunk egymástól.

Mérai Róbert


Galéria


 

Archív: