GERECSE CSÚCSA - 2.


A Gerecse csúcsa, „azaz, hogyan lett egy túrából három”


A Keleti-pályaudvaron négyfős csapatunk számára viszonylag hamar kiderült, hogy az aznapi vonatválasztás nem volt túl szerencsés, miután kiderült, hogy az IC indulása húsz perccel később lesz aktuális, késés miatt. Így nyilvánvalóvá vált, hogy a buszcsatlakozást nem fogjuk elérni.


Még a vonaton megszületett a terv, hogy egy másik túrát fogunk abszolválni, alkalmazkodva a helyzethez. Ekkor azonban még nem sejtettem, hogy lesznek olyanok, akik foggal-karommal ragaszkodni fognak az eredeti túrakiíráshoz, és hogy, egy egész napos körkapcsolásban fogok részt venni. Először az derült ki, hogy Zsolt és Julika autóval vár minket az indulási helyszínen, ezután rövidesen azzal szembesültünk, hogy Zsuzsa és Vili szintén a helyszínen vár minket.

Miután a két társaságnak nem sikerült egymásra találni az egyutcás zsákfaluban, más és más úton folytatták aznapi útjukat. Zsolték összetalálkoztak Ferivel és Nikivel és úgy határoztak, hogy megcsinálják az eredeti túrát. Zsuzsa és Vili pedig úgy döntött, hogy elénk jönnek. Mi négyen Tatabányáról elindulva megcéloztuk a Turul szobrot és nekivágtunk a több száz lépcsőnek. Egy kis kitérővel megnéztük a Szelim-barlangot, majd felértünk a Turul szoborhoz. Rövid pihenő után folytattuk utunkat a Gerecse belsejébe.

Kellemes időben és kényelmes útvonalon haladva érkeztünk be, a Gerecse kellős közepén nagy fantáziával Vértestolnának elnevezett településre, ahol már várt minket Zsuzsa és Vili, ők némi sziklamászás és útkeresés után érkeztek ide. Az egyetlen nyitva lévő intézmény a faluban a Nemzeti dohánybolt volt, itt töltekeztünk fel megfelelő koffeinnel és egyéb szilárd és folyékony hajtóanyaggal. Zsolt ekkor jelentkezett be, hogy felérkeztek a Gerecse csúcsán lévő tv toronyhoz, amit nagy örömmel konstatáltunk. A faluból kiérve és az erdőbe bekanyarodva találkoztunk össze Zsuzsa Villányi úti ismerősével, aki éppen szarvasgomba vadászatról tért vissza kutyájával, büszkén mutatva mogyorónyi zsákmányát. Ezután már lefelé haladva hamarosan beértünk Tarján faluba, ami aznapi végcélunk volt. Itt búcsút vettünk Vilitől, aki felkereste a felesége rokonait és az itt túszul hagyott nejét. Mi öten felszálltunk az éppen beérkezett buszra és Tatabánya felé vettük az irányt. Menet közben kaptam a hírt, hogy Zsolték is sikeresen befejezték a túrát és már hazafelé tartanak.

A tatabányai vasútállomáson szerettem volna jegyemet visszaváltani ill. átcserélni. A MÁV rugalmas hozzáállásának köszönhetően megtudhattam, hogy ezt csak a kezelési költség felszámolása mellett tehetem meg, ill. miután nem tudtam iratokkal igazolni személyazonosságomat, a következő kioktatásban részesültem: - „Hogy képzeli, hogy iratok nélkül indul neki az erdőnek?” Miután bizonygattam, hogy a mókusok és a vadmalacok nagyon ritkán akarnak betekinteni efféle iratokba, nagy kegyesen megkaptam a kívánt jegyet. Ezután már csak a kényelmes vasúti utazás volt hátra a végállomásig.

Mérai Róbert


Beszámoló - 1.


Galéria - 2.


Galéria - 1.


 

Archív: