Hótalpas téli túra Ausztriában. Rax-Schneeberg.

Csütörtökön sok holminkat összeszedve indultunk útnak Ausztria felé, a láthatatlan határt átlépve egyre havasabb téli táj fogadott bennünket. A csapat nagy része még világosban megérkezett Losenheim-i szállásunkra (Karl Langer Haus), ahol a hó már elérte azt a mennyiséget, hogy a házat csak gyalogosan tudtuk megközelíteni. Így csomagjainkkal tettük meg ezt a 300 métert, ki egyszeri, ki többszöri fordulóval.

 

Galéria itt

 

Jó volt újra találkozni rég nem látott barátainkkal, vacsora után megbeszéltük a másnapi túrát, majd a fárasztó út után aludni tértünk.

 

1. túranap (febr. 22.) Rax (6.6 km, kb. 735 m szint)

 

Első napunkon a cél a Heukuppe 2007m magas csúcsa volt. A nem túl korai kelés után 9 órakor indultunk útnak autókkal, a Preiner Gscheid- nél lévő parkolóhoz (1069m). Az út kalandosnak bizonyult, mivel a gps-t követtük így a legrövidebb úton haladtunk, ami viszont nem volt a legkönnyebben járható, ugyanis ezek az utak hóval vastagon borítottak és hegyenek föl s hegynek le tartottak ezért kénytelenek voltunk a hóláncokat próbára tenni. Ezzel a procedúrával sajnos sok időt vesztettünk és egy és fél órával később tudtunk csak a túránkat megkezdeni, mint szerettünk volna.

 

Felhős időben, hóesésben, kb. mínusz 8 fokban, hótalpainkat felcsatolva indultunk egy sípályán fölfele nagy hóban, majd kicsit enyhébb lett az emelkedő, nekünk viszont már kellőképpen melegünk volt, pedig még a nagyja hatra volt, hiszen még két és fél kilométert kellett megtenni az emelkedő meredeksége miatt cikk-cakkban a szinte alig járt hóban. Később a Karl Ludvig házhoz közeledve még meredekebb lett az ösvény, és igen jeges is. Mire a házhoz értünk a köd leszállt és a szél is megélénkült, nagyon örültünk, hogy a turistaháznak volt egy nyitva lévő téli menedékhelye, asztallal, paddal, ahol bár hideg volt elfogyaszthattuk ebédünket. A rossz idő és a késedelem miatt lemondtunk a csúcsra való feljutásról, és a pihenő után elindultunk lefele a hegyről a már járt utunkon. Visszafelé jócskán gyorsabban haladtunk, de így is szürkületre értük el az autókat.

 

Az este ismét vacsorával beszélgetéssel telt, eltervezve a következő napot, amihez nem volt szükség autóra.

 

2. túranap (febr. 24.) Schneeberg (17.7 km, kb.1670 m szint)

 

Másnap reggelre nagyon lehűlt a levegő (-13fok) ebben a hidegben egy kilométeres gyaloglás után felmentünk az Edelweis hüttéhez felvonóval, ahol még hidegebb volt, bár ez lelkesedésünket egy kicsit sem törte meg, hiszen szikrázó napsütés volt.

 

Szerencsénkre az álltalunk kijelölt sárga út mentén síverseny volt épp aznap így utunk téveszthetetlen volt. Felcsatoltuk hótalpainkat és nekivágtunk az emelkedőnek, ami az előző napihoz képest kellemesen enyhe volt, egészen a Heinrich Kempel hüttéig, ahol a zöld jelzésre térve egy rendes emelkedő következett (a Fischer hüttéig még kb 500 méter). Ahogy kiértünk a gyönyörű havas fenyőfák közül, fantasztikus látvány tárult a szemünk elé, rengeteg hófödte csúcs, gyönyörű napsütéses téli táj. Sok-sok síelő hagyott el bennünket, akik a verseny hevében fantasztikus iramban haladtak fölfelé. A platóra kiérve megerősödött a szél, és az utolsó nagy emelkedő rendkívül megerőltető volt, bár a látvány kárpótolt a nehézségekért. A zöldről a piros jelzésre áttéve elértük a Fischer hüttét (2040m), ahol a menedékház üzemelt, a síversenynek és a hétvégének köszönhetően. Beültünk, hogy megegyük csomagolt uzsonnánkat, és volt, akinek a nagy hideg ellenére lecsúszott egy finom sör is. Energiával feltöltődve indultunk tovább célunkhoz a Klostrewappen, illetve Kreuz 2074m magas csúcsához közben a felhő is felérkezett a hegyre és a szél rendkívül erős volt, így ez a kis kitérő nem sok látvánnyal szolgált, viszont az 50 km/h szélben a hideg elviselhetetlennek tűnt. A csúcs gyors körbejárása után nagy szélben és ködben indultunk le a hegyről, ahonnan a sízők hihetetlen gyorsan eltűntek. A fenyőerdőt elérve a szél enyhült, innen az utunk már gyors és egyszerű volt, de még így is csak sötétedésre értünk le a szállásunkra.

 

Gyorsan igyekezett mindenki finom vacsorát készíteni, közben jókat beszélgettünk és elterveztük utolsó hazafelé vezető napunkat, majd nyugovóra tértünk.

 

3. túranap (febr. 25.) Sebestyén vízesés, Hohe Wand (5.3 km, kb. 180 m szint)

 

A harmadik napunkon is gyönyörű napsütés és metsző hideg várt bennünket kint, Összepakoltunk, kitakarítottuk a házat, és kocsival elindultunk, a közeli Sebestyén vízeséshez. Egy parkolóban hagytuk az autókat és cókmókjainkat, hiszen csak egy rövid fél órás sétáról volt szó. Így is lett, a hegy oldalában a patakot és Karcsit követve megtaláltuk a vízesést, aminek szépségéről a fotók is tanúskodnak. Visszafelé még egy csoportképre is jutott idő, bár a fotós hiányzik róla.

 

Visszatérve a parkolóba folytattuk utunkat autókkal. A kb. 20km-re lévő Hohe Wand hegység szépséges panoráma útján egészen 1047m magasságig jutottunk fel a legfelső parkolóig. Itt mivel már fenn voltunk a hegyen egy rövid 5.3km-es kirándulást tettünk és megcsodáltuk a kilátást a környező hegyekre és tájra. Mire a parkolóba visszaérkeztünk már igencsak sok autó várakozott megürülő helyeinkre, így aztán fájó szívvel búcsút vettünk egymástól és mindenki hazaindult Magyarországra.

 

Köszönjük a túra kezdeményezését, szervezését Cserkúti Karcsinak, Vámos Lacinak a szállás lefoglalását, Petrikó Lacinak pedig a szállással kapcsolatos ügyintézést. Remélem jövőre is hasonlóan szép téli túránk lesz. (Szöveg: Domokos házaspár)

 

Galéria itt

Archív: