HÚSVÉT IGALON - KOPPÁNY-VÖLGY

 


Nyuszi Hopp! - Húsvét Igalon

Gyönyörű, napos időben gyűltünk össze Nagypénteken késő délután a korábbról már ismert portán Igalon, a Fenyvesi- és Gellért-apartmanházakban. Ez utóbbiban volt a főhadiszállásunk, háló- és fürdőszobákkal, nagy közös helyiséggel, két és fél konyhával, napozásra, üldögélésre, közös evésre-ivásra alkalmas terasszal. (A Fenyvesi-házban már laktunk, mikor 4 éve a Dél-Dunántúli piros túrát jártuk errefelé.)

Egyesek már megismerkedtek az - öt percnyire levő - Igali Fürdő gyógyvizével és egyéb szolgáltatásaival (masszázs és borozó, helyben), mások kultúr-programon vettek részt aznap Bábonymegyeren (Rudnay Gyula alkotóhelye), Tabon (a város nevezetességei és Helytörténeti Múzeuma) és Zala községben (Zichy Mihály Múzeuma), Zsuzsa a Balatontól kerékpárral érte el a kb. 40 km-re levő célt, Igalt.

Nagyon megörültünk egymásnak, és örömünket csak fokozta az aznapi vacsora, a Vámos Laci által otthon előkészített és helyben megsütött "folytonos túrógombóc", ami ízében finom túrógombóc, megjelenésében rizsfelfújt. Volt utána kellemes beszélgetés, sok különféle sütemény és innivaló is.

Húsvét szombatján meleg időben, ragyogó napsütésben kb. fél kilenckor Domokos Attila túravezetésével, autókkal indultunk Törökkoppányba, a túra kiinduló pontjára. (Laci és Ági Kaposvárt nézték meg ezalatt.) A helyi szabadidőpark (nagyobb játszótér) mellett Koppány vezér fából készült szobra felügyeletére hagytuk az autókat, megcsodáltuk Gül Baba ülő szobrát, és a Szőlőhegyi Kápolna felé vettük az irányt. Itt felkapaszkodtunk a kilátóba, megcsodáltuk a környező szőlőket, erdőket, megnéztük a kápolnát és tízóraiztunk is. Rengeteg vadászlest láttunk, és néha szarvasokat zavartunk meg.

Ezután egy löszös falú mélyúton kapaszkodtunk föl a hegyre, ahol egy vadászház (inkább vadászati erőd, előtte reflektorokkal megvilágítható nagy, füves tér, ahol a terítéket be lehet mutatni) érintése után eljutottunk a Török-kúthoz. A kútból sajnos nem jött víz, vagy csak kevés. (Egyébként is nagyon száraz volt minden út az erdőben, néhol gyűlt csak össze a víz, a mélyedésekben.) Az erdőszélen, egy elhagyott ház előtti pihenőnél ebédeltünk, majd egy kis rövidítéssel érkeztünk el az Igal fölötti dombra, ahonnan a külterületi nyaralók, hétvégi házak és az Acsai út felől elértük a támaszpontunkat. 19,1 km-t és 431 m szintet tettünk meg, és viszonylag hamar visszaérkeztünk, így volt idő fürdőzni vagy pihenni, tisztálkodni, napozni.

A teraszon vacsoráztunk, Gonda Emil remek marhapörköltet főzött, amit főtt krumplival, uborkával és káposztával töltött almapaprikával tálalt. Utána következett a sok ünnepi süti és a "Kreml Legendája" című vastag kötet tanulmányozása. (Ez utóbbit Párkány Erzsi tagtársunk bocsátotta a PKE rendelkezésére.)

Húsvét vasárnap favágásra ébredtünk, és a bőséges, hagyományos sonkás-tojásos reggeli után kb. fél kilenckor Somogyacsára indultunk autókkal ("A" túra). Az előzetes programban leírthoz képest fordított sorrendben tettük meg az utat. A templom környékén tettük le az autókat, lesétáltunk a dombról végig a falun, és a Somogyacsa-felsőnél levő Kálváriánál befordultunk az erdőbe, Bonnya felé. Az erdős-ligetes részen áthaladva, a rétet majd a műutat keresztezve Bonnyapuszta majd Bonnya érintésével végül a Somogy Kertje Üdülőfaluban pihentünk meg. Itt lehetett sört kapni, de olyan lassan csapolta az egyetlen felszolgáló, hogy közben volt idő szendvicseinket is elfogyasztani. Visszatértünk az Üdülőfaluból Bonnya faluba, majd a harangláb mellett elhaladva Igal felé vettük az irányt. Egy idő múlva csapatunk kettévált, az autók vezetői, valamint Eszter és Laci egy másik úton az autókért mentek, mi pedig Robi vezetésével egy majdnem végig lejtős úton közelítettük meg szálláshelyünket. Az "autós-csapat" 19,9 km-t és 405 m szintet, a másik kb. 19 km-t és kb. 390 m szintet tett meg.

A "B" túra Vámos Hanna vezetésével rövidebb volt, kb. 12 km, mert aznap Hanna vállalta a főzést, Zoli közreműködésével. Zöldborsólevest, vagdalthúst (egybefasírtot), főtt krumplit készített, amit csemege uborkával és vegyes vágott savanyúsággal fogyasztottunk el jó étvággyal a teraszon. Ezután tovább folytatódott a "tanulmányozás", bár ekkor a vastag kötetből már alig volt hátra. Késő estére lehűlt a levegő, behúzódtunk a földszinti nappaliba, ahol egy óriási cserépkályha adott meleget, és fűtötte az egész házat.

Húsvét hétfőn folytatódott a remek idő, és újabb locsolóversekkel megtörtént a locsolkodás. Eszter gyönyörű, míves, egyedi mintájú, írókázott piros tojásokkal készült, és Emil, aki nagy horgász, külön halas mintájú tojást kapott a locsolásért. Reggeli után elbúcsúztunk a Vámos Családtól, akik a Vidrafarmot mentek megnézni és onnan mentek haza, és újra Törökkoppányba mentünk autóval.

A Koppány folyócska mellett haladtunk végig, nyílt terepen, réten, itt láttuk a címben említett Húsvéti (Vad)Nyuszit, aki a társával alaposan megnézett minket, mielőtt elszaladt. Felriasztottunk őzeket is, akik a folyócskához közel egy facsoportban pihentek, sőt később fácánokat is. Láttunk három vadmalacot is, barnás színük volt. Ez a terület, Szorosad és Gerézdpuszta között ökológiailag védett, ezért ilyen gazdag az állatvilága. Szorosad a Koppány folyócskától északra fekszik, egy kis kitérővel ott megtekintettük a Szent-József templomot, majd visszatértünk a Koppány mellett vezető ösvényre. Kevés turista jár erre, sok a vad, gazdag az élővilág. Az eligazító tábla szerint aranysakál (toportyán) is látható erre. Miután elértük a somogyacsai Kálváriát, fölkapaszkodtunk a dombra, és a pincesoron fogyasztottuk el ebédünket, remek kilátással a falura és a környező vidékre. (A pincék mind zárva voltak.) Már csak egy erdőn kellett átvágni és megérkeztünk arra az útra, melyet az első túranapról már ismertünk, és a nyaralóövezet érintésével visszatértünk Igalra, aznap 17,8 km-t és 251 m szintet megtéve.

A korábban megérkezők még elpusztították a marhapörkölt maradványát, aztán elbúcsúztunk Ágitól és Robitól, akik hazafele menet elvitték a sofőröket Törökkoppányba az autókért, aztán elindultunk hazafelé.

Ragyogó, napsütéses időben, gyönyörű helyeken jártunk, jól éreztük magunkat!

Köszönjük a szervezést Vámos Lacinak, a túrákat Domokos Attilának és Mérai Robinak, a főzést Vámos Lacinak, Gonda Emilnek és Vámos Hannának!

Összefoglalta: Gombos Katalin


Galéria


 

Archív: