Húsvéti csillagtúrák vártól várig

A szokásos húsvéti túránkra Szlovákiában, a Kis-Kárpátokban került sor. Változatos volt a programkiírás, panorámát ígérő túrákkal, várromokkal tarkítva. Három autóra való jelentkező gyűlt össze. Mindnyájan egy eldugott, jelzetlen, vadregényes üdülőterületen levő faházban lettünk elszállásolva.

Galéria itt

 

A „szobabeosztás” annyiból állt, hogy el kellett dönteni, hogy melyik szint a „fiúk”-é és melyik a „lányok”-é. A lányok szava döntött, vagy - másképp fogalmazva – a fiúk udvariasan átengedték a földszintet a lányoknak. Zsuzsa kimaradt az osztozkodásból, ő most is a harmadik utas különsátrazást választotta. Érdekes volt a kommunikáció a semmi más nyelven, mint szlovákul beszélő háziasszonnyal. Az elázásos-saras márciusi túraemlékek még élénken éltek bennünk, és az időjárás-előrejelzés most is bőséges esőt jósolt. Úgyhogy végül örültünk annak, hogy a Kis-Kárpátokban a túra közben egyszer sem esett az eső, és a viharos szél sem szegte kedvünket.

 

Az első túranapon a jelentős emelkedők, köves gerincek fáradalmát óriási medvehagyma-mezők között pihentük ki. A vitamin-szükségleteinket is fedeztük egyúttal. Éleskő vára jelentős méretű, festői fekvésű várrom. Este Hanna és Zoli finom vacsorával vártak: zöldséglevessel és gombás tésztával. Többször vett mindenki, nagyon ízletes volt. Borozgatás mellett régi túrafotókból vetítettünk.

 

A második túranap korábban indult és rövidebb volt, mert féltünk a délutánra beharangozott esőtől. Ami szerencsére nem következett be. Ezen a napon is volt várlátogatás: Detrekő várába mentünk. Az esti vacsorát Erzsi és Eszter készítették: zellerkrémleves rozmaringos csirke rizzsel volt a menü. Reszegey Ágival sikerült skype-on kapcsolatba lépni korlátozott mértékben: mi láttuk őt, de nem hallottuk, ő hallott minket, de nem látott. A körülményekhez képest jól „elcsevegtünk” és köszöntöttük egymást. Fájó, hogy Ágit és Lacit nélkülözzük a túrákról. Ezúton – és minden lehetséges úton – mielőbbi teljes felgyógyulást kívánunk. Megint fotók vetítése és beszélgetés zárta a napot.

 

A harmadik túranapon volt a legerősebb a szél. Két érdekes temető mellett haladtunk el. Az egyikben másutt nem alkalmazott „kettős” sírkövek láthatók ismeretlen kőfaragóktól. Némely sírkövek szív alakúak, fölöttük mohával benőtt keresztrefeszítést ábrázoló dombormű. Kicsit tovább elhagyott, elgazosodott, düledező zsidó sírköveket láttunk. Itt is az enyészet, az elmúlás hangulata dominált. Ezután Jókő várára kapaszkodtunk fel. Ezen a túrán kényelmesebb utunk volt. Sokfelé láttunk szinte teljesen kivágott erdőket, csupasz hegyoldalakat. Este a közeli étteremben vacsoráztunk.

 

Húsvét hétfőn a fiúk egyénre szabott saját alkotású versikékkel köszöntötték a lányokat, akik a locsolkodókat húsvéti tojással, csokikkal ajándékozták meg. Amúgy nemigen szeretjük ezt a szokást, de egymás között ez meghitt hangulatú, régre visszanyúló hagyomány. Kocsikkal elmentünk még a szomolányi kastélyt körbejárni és szép panorámát nyújtó Korlátkő várát megnézni, majd elbúcsúztunk egymástól.

 

Jól sikerült ez a - tavasziasnak nem mondható - húsvéti túránk is! (Párkány Erzsébet)

Galéria itt

Archív: