KIRÁLYRÉTRŐL A CSÓVÁNYOSRA

 


Kicsiny, de lelkes társaság gyűlt össze, ezen a meglepően meleg szombat reggel a váci vonal egyik kocsijában. Az idő gyorsan elszállt, így kapkodva szálltunk le Kismaroson a vonatról és igyekeztünk a királyréti buszt elérni.


A buszra felszállva találkoztunk a túravezetőnkkel, Juhász Gáborral, aki mintegy a némasági fogadalmától megszabadult szerzetes, a több évtizedes szótlanságát akarván pótolni végtelen monológba fogott, ami egészen a túra végéig kitartott.

Királyrétre megérkezve, miután elkészült a hagyományos csoportfotó, nekiindultunk a Csóványosig tartó emelkedőnek. A Bajdázói-tó befagyott jégtükrét elhagyva, fokozatos vetkőzésbe kezdtünk az egyre melegebbé váló időnek köszönhetően. A tavaszias időben, nehezen volt hihető Gábor azon közlése, hogy itt még két napja 10 cm-es hó volt. Az ebédünket a Börzsöny főgerincét elérve a Rakodónál fogyasztottuk el, innen egy kevésbé járt, de látványos ösvényen a főgerinc alatt folytattuk. Az Oltár-kő látványos kőkapuja után egy szép kilátó pontra érkeztünk, ahonnan a kilátást a fák lombkoronája és a párás levegő némileg korlátozta. A Csóványos újonnan épített kilátóját elérve gyönyörködtünk a 360˚-os panorámában. Rövid pihenő után immáron lefelé haladtunk és a Foltán-keresztet érintve a síúton érkeztünk be Diósjenőre. A helyi műintézményben a lámpáknak átalakított rusztikus zsírosbödönök alatt töltöttük utolsó pihenőnket. A hazáig tartó vonatúton jót beszélgetve emlékeztünk meg a mostani és a korábbi élményeinkről.

Mérai Róbert


Galéria.


 

Archív: