KISVASÚTTAL A BÖRZSÖNYBEN


Egy szeptember végi szombaton a börzsönyi kisvasút újonnan átadott szakaszát (Bezina-völgyi kisvasút) igyekeztünk megismerni. Úgy látszik a vasúti pálya építése miatt kialakult felforgatott menetrend, valamint a hétvégére jósolt időjárás visszariasztotta a kalandvágyó túratársakat, mivel a meghirdetett találkozó időpontjában csak ketten árválkodtunk Anicával a buszmegállóban.


Így nem volt mit tenni, ketten vágtunk neki a hosszú túrának, (egyébként a busz megvárta a később beérkező vonatot). Miután Perőcsényben leszálltunk a buszról, az eső szép lassan elkezdett esni és ezt a szokását még két órán keresztül tartotta, egyre intenzívebb formában. Ahogy utunk emelkedett, egyre szebb kilátás ígérkezett, de a felhőpamacsokon kívül nem láttunk semmit. A viszontagságokat végül egy magányos erdészház tornáca enyhítette, ahol elköltöttük szerény ebédünket. Az eső megszűntével a hegygerincről leereszkedve már fel-feltűntek Nagybörzsöny házai, ahol már vártank ránk a rövidebb túrára érkezők. Így már heten vágtunk neki a hét kilométeres emelkedőnek. Ahogy haladtunk az erdei úton, jobbról és balról is felhangzott a felajzott szarvasbikák bőgése. Nagyirtáspusztát elérve felszálltunk az ott várakozó kisvasútra, és húsz perc alatt le is gurultunk Márianosztrára, éktelen csikorgás közepette. A község vendéglőjében enyhítettük szomjunkat, néhányan pedig kihasználták az akciós fagylaltozás örömeit. Előbb buszra, majd vonatra szálltunk és a lemenő nap fényében hazaérkeztünk.


Galéria.


 

Archív: