Márciusi téli körtúra a Vértesben

Amikor ezt a túrát terveztem langy tavaszi szellőket és hóvirágos völgyeket láttam lelki szemeim előtt. Ehhez képest, amikor kicsiny, hét fős csapatunk leszállt a szári vasútállomáson, egy valódi téli túlélőtúra várt ránk.

Galéria itt

 

Szár településen átvágva lassan közeledtünk a fehérlő hegyek felé. Az erdőt elérve egyre nagyobb hóban tapostuk a havat. Utunk fokozatosan emelkedett, egy nyomvájúban mint manökenek raktuk egymás után a lábainkat. Egyszer csak egy kis nyuszi ugrott elénk és előttünk szaladva mutatta az utat, aztán jobbra letért. A kitaposott út is elkanyarodott, így most már nekünk kellett taposni az utat. Gábor vezetésével hamarosan elértük a Körtvélyes (480 m) csúcsát. A vasbeton kilátóra három vakmerő túratárs felkapaszkodott és gyönyörködött a téli Vértes panorámájában.

 

A kilátó lábánál elköltöttük tízórainkat, majd tovább haladtunk. Az utat továbbra is nekünk kellett törni, aztán különböző járművek nyomát követtük. A fennsíkról lefelé haladva sziklák között haladtunk, majd a Mária-szobrot érintve elértük a Szép Ilonka-forrás menti pihenőt. A pihenőhely bár fedett volt, de tele volt hóval. A helyet némi takarítás után lakályossá tettük, így már semmi akadálya nem volt, hogy elfogyasszuk ebédünket és azt leöblítsük némi hideg és meleg italokkal.

 

A nyomvonal továbbra is vastagon hóval fedett volt, látszólag erre régóta csak vadak jártak, és így mi, az ő nyomaikat igyekeztünk követni a mély hóban. A Sárkánylyuk-völgyben egyre mélyebbre ereszkedtünk, keresztbedőlt fatörzseket kerülgettünk, hol így, hol úgy. Egy tisztásra kijutva megpillantottunk az aznapi első embert, aki éppen kiszórt kukoricával hívta lakomára az éhes malackákat. A sárga jelzést elérve egy darabig kényelmes, letisztított erdei úton haladtunk, aztán letértünk a kényelmes aszfaltról. Szerencsére a hó mennyisége is fogyott, így már könnyebben haladtunk. Az erdőből kiérve bozótosok mellett egyre közelebb kerültünk kiindulópontunkhoz.

 

A faluba beérve muzsikaszó ütötte meg fülünket, valószínűleg a helyi fúvószenekar tartott zenekari próbát. A község kulturális központját felkeresve, kellően ellazultunk, így már nem okozott problémát a helyi vasútállomás elérése. A vonatra felkapaszkodva mindenki kellemes melegben emlékezhetett vissza az aznapi élményekre. (Mérai Róbert)

 

Galéria itt

Archív: