A MÓRI LEÁNYKA NYOMÁBAN MADZAGGAL

 


Hűvös időben érkeztünk meg autóval korán reggel Mórra, hogy a Vértes egyik oldaláról a másikra átsétálva élvezzük a csodás őszi színeket és közben Csókakő várát is megnézzük.


Móron jutott időnk arra, hogy a későbarokk, Fellner Jakab tervezte Lamberg-kastély parkjában megcsodáljuk az angolkertet és a kovácsoltvas madárházat, benne a madarakat, valamint gyülekezzünk és kicsit felmelegedjünk a központi fekvésű élelmiszerüzlet előcsarnokában. (A kastély azé a Lamberg Ferenc Fülöp császári főtiszté volt, akiről Petőfi is írt: "Lamberg szívében kés, Latour nyakán kötél...")


Mikor Pataki Janiék társasága megérkezett a kolbászos pogácsával, körtepálinkával és Madzag kutyával (Kató kutyája), már lelkileg készen álltunk a túrára, és miután erőt merítettünk a felsorolt jókból, tizenöten és Madzag, útnak indultunk.


Átvágtunk a kisváros központjában levő gyönyörű parkon, amely valaha a kastélyhoz tartozó angolpark része lehetett, és a Kakas-domb (kelet) felé indultunk ki a városból. Jobbra fordulva a Harmatos-völgyön kapaszkodtunk felfelé a Csóka-hegyre és Csókakőre. Útközben alkalmas kilátó-pontokon megálltunk, élvezni a szép kilátást föntről Mór városára, sütkérezni és uzsonnázni, és meghallgattuk a tapasztalt túrázók történeteit arról, ha a jeges szél az Alpokban alulról felfelé fúj, hogy el tud gémberedni az embernek minden tagja, térdtől fölfelé és tovább...


Szűk erdei ösvényeken haladva értük el a Csókakő várával kb. egy magasságban levő, sziklás felszínű hegyet, (Csókakői mészkő gerinc) és itt következett a fekete leves: egy kb. 80% lejtésű sziklás, köves lejtőn kellett leereszkedni a vár bejáratához. Társaink hathatós segítségének köszönhetően ezt az akadályt is bevettük, és ezután már remegő inakkal, de örömmel másztunk fel a Vár 5. emeletére a rettentő magas lépcsőkön, hogy gyönyörködjünk a panorámában. Előttünk a Móri-árok, mögöttünk a Vértes őszi színekben, karnyújtásnyira egy mászó-fal, ahol sziklamászók gyakoroltak. A Vár még nincs teljesen kész, de látogatható, sok szintjén van kivetítő-lehetőség, kíváncsi vagyok, majd mit fognak ott kivetíteni.


Miután ettünk-ittunk (körtepálinka!) és pihentünk, a Kőlyuk-barlang felé vettük az irányt, és annak meglátogatása után sok emelkedő, majd a Kopasz-domb következett. Ez az a hely ahol "Csákberény és Csókakő között hullámzó karsztbokor-erdős és sziklagyepes bércek " vannak. Remekül sütött ott a nap, ezért megálltunk, hogy közelről figyeljük meg a paplanernyővel repülő sportolók felszerelését, elindulását a meredeken leszakadó dombon, lebegését és visszaérkezését. Miután kipihentük magunkat, a Kopasz-hegyen át gyepes-ligetes erdőn keresztül leereszkedtünk Csákberénybe, ahol minden helyi vendéglátóhely bezárt állapotban volt. (Végül a borkóstolás elmaradt, de volt helyette más.)


Amíg a sofőrökre vártunk, jutott idő napozni vagy a helyi református templomot kívülről megnézni és a tágas, diófákkal beültetett templomkertben fényképezni.


Aztán megjöttek az autósok, a nagy út előtt hazafelé ettünk még egy kis kolbászos pogácsát, ivott, aki tudott a körtepálinkából, elköszöntünk Segítőinktől, Barátainktól és Madzag kutyától, (aki mint okos kutya, úgy viselkedett, ahogy kell, nem ugatott, nem zavarta az erdei állatokat ) és elindultunk hazafelé. Csákberényben még megálltunk a helység határában álló metró-kocsit lefényképezni.


Nagyon szép, tartalmas őszi napot töltöttünk együtt, és bár azt nem tudjuk, hogy pontosan mennyit mentünk föl és le meg hosszában, de kellemesen elfáradtunk a végére. Köszönjük, Robi!

 

(Összefoglalta: Gombos Katalin)


Galéria


 

Archív: