ÓDAMÁSD - MÁRIANOSZTRA


Felmásztunk a Nagy-Koppányra, de nem láttuk csak egymást

Még sötétben kellett elindulnia otthonról annak, aki 2020. január 18-án a szobi Vasútállomás előtt találkozni akart Juhász Gábor túravezetővel, hogy aztán 11-en együtt folytassunk utunkat busszal Ódamásd, Malomvölgyig. Örömünkre csapatunk új társakkal bővült.


A welcome drink után (mely Vili saját főzésű remek barack pálinkája volt (Kalmár Béla szíves közlése)) Gábor összefoglalta a ránk váró nehézségeket; ez egy olyan túra, ahol sokáig csak hegynek fel megyünk, de lesz két kellemetlen ereszkedő is, ott nagyon észnél kell lenni. Hát így is lett.

A Malomvölgyet elhagyva, ahogy egyre feljebb mentünk, egyre zúzmarásabb, igazi téli tájba kerültünk. Nagyon változatos volt az erdő, hol barnásszürke, hol havas, hol csak zúzmarás, és az ösvények, utak is hasonlóképpen. Ahogy Gábor azt előre jelezte, a köd miatt az egyébként sok kilátópontot tartalmazó túra során a kilátást nem tudtuk ez alkalommal megcsodálni, de ezután legalább tudjuk, hogy megfelelő idő esetén hol keressük.

Mentünk rendületlenül fölfelé, elhagytuk a Piribék-tisztást, majd a befagyott Rakottyás-tó (akkora, mint egy kisebb tornaterem) mellett haladtunk el, és hiába voltak asztalok és padok a tóparton, mi a Koppány-nyeregig kapaszkodtunk fel, hogy elfogyasszuk várva-várt ebédünket. Szabóné Ica jóvoltából remek zserbó-szelet jutalmazta eddigi fáradozásainkat. Közben megérkezett oda egy másik kiránduló-csapat, akik tüzet és füstöt csiholtak, így átadtuk nekik a padokat, összeálltunk egy csoportképre, aztán folytattuk utunkat, fölfelé.

Felmásztunk a Nagy-Koppányra, körülnéztünk, de csak egymást és a közeli havas tájat láttuk. Majd leereszkedtünk, elhaladtunk a kisvasút megállója és a nagyirtáspusztai wellness-komplexum mellett, nem másztunk fel a Nagy-Sashegyre, csak elmentünk az oldalában, és végül a Sós-hegyen át leereszkedtünk Márianosztrára.

Ott megtekintettük a karácsonyi dekorációval feldíszített templomot, mely a pálos szerzetesrend Magyarok Nagyasszonya kegytemploma nevet viseli. Ezután a központ felé vettük az irányt, ahol a buszmegállóhoz közeli bisztróban lehetőség volt az üzlet kínálatának mintavételezésére (csak egyféle csapolt sör volt).

Egy kis buszozás után Szobon elégedetten köszöntünk el egymástól; viszonylag kellemes téli időben 21 km-t és 900 m szintet mentünk. Köszönjük a tartalmas, szép túrát, Gábor!

(Összefoglalta: Gombos Katalin)


Galéria.


 

Archív: