Túró-túra a Pilisben (PKE Nőnap 2018)

Kivételesen vasárnap indultunk neki a még hófoltos hegyeknek, hogy a ragyogó napsütésben egy kis jó levegőt és napfényt vegyünk magunkhoz. Az erdő még aludt (a hóvirágokat kivéve), de a kirándulók nem, a Két-Bükkfa Nyeregtől 24 főt számláló csapatunk vágott neki a havas kapaszkodónak.

Galéria itt

 

A remek kommunikációnak köszönhetően sok új túratárs is velünk tartott, köztük a nyolcéves Marci, aki nagy kitartásról és mozgékonyságról tett tanúbizonyságot. A csúszós meredekről hamarosan egy széles aszfaltútra váltottunk és mielőtt felértünk volna a volt légvédelmi bázishoz és a kilátóhoz, még gondosan meguzsonnáztunk az erdőben. Így jó erőben kapaszkodhattunk fel a Boldog Özséb Kilátóba (756 m), és bár az idő nem volt nagyon tiszta, de egyesek még a János-hegyet is meglátták onnan, mert tudták, hol kell keresni.

 

Miután mindannyian kigyönyörködtük magunkat a kilátásban, elindultunk lefelé egy elég meredek szakaszon egy kerítés mellett, majd egy kellemes szerpentin-ösvényen kanyarogva haladtunk tovább. Később egy kellemesen napos déli lejtőn, ahonnan remek kilátás nyílott Pilisszántóra megebédeltünk, és előkerült a Túravezető kedvence (a túrós rétes) is. Jóllakottan ereszkedtünk le a Kovács (Dera)-patakhoz az inkább sáros szekérutakon. Délután már nem volt napos az idő, de kellemes volt a hőmérséklet.

A patakban olyan sok víz volt, hogy a tervezett helyen nem is lehetett átmenni rajta, de azért végigmentünk a Dera-szurdokon. Óvatosan kellett haladni a jégfoltok miatt, és az ösvény-karbantartóknak is lenne mit javítani az úton; hiányzó korlátok, lépcsők nehezítették a haladást.

 

Mikor a végére értünk örültünk, hogy biztos (nem csúszós) talaj van a lábunk alatt, és a pihenőhelyen nagy meglepetésünkre „terülj-terülj asztalkám” azaz virág, sütemény, bor és üdítő fogadott bennünket a Nőnap alkalmából. A hölgyek tiszteletére Mérai Robi (túravezető) kapros túrós lepényt sütött, és „odaszervezte” a pihenőhöz a virágokat, az innivalókat és a süteményt, István túratársunk pedig a saját kertjéből hozott sárga tulipánokkal ajándékozta meg a túratársnőket.

 

Volt elég időnk a túrós lepény és a többi, a túratársnők által készített remek sütemény kóstolgatására és egy kis ünneplésre. A nagyon hiányzó Reszegey Ágival telefonon igyekeztünk megosztani a remek hangulatot. Jókedvűen tettük meg a közel egy kilométeres távot a buszmegállóig. Örömmel nyugtáztuk, hogy a tervet túlteljesítettük, mert 14 km-t mentünk.

 

Mindannyiunk nevében köszönjük a túrát Robinak, és a lányok-asszonyok nevében a Nőnapi felköszöntést Robinak és Istvánnak! (Gombos Katalin)

 

Galéria itt

Archív: