XIII. PKE Nemzetközi Turista-Találkozó

2017. október 20-án pénteken a Turista-találkozó résztvevőinek nagy része megérkezett a Felsőtárkányi Táltos Hotelbe. A régen látott hazai és erdélyi túratársak kölcsönös örömmel fedezték fel egymást. Vacsora után – bár alakultak kisebb beszélgető csoportok – de a résztvevők jó része korán nyugovóra tért, hogy a (sokaknak) hosszas utazás után erőt gyűjtsön a másnapi túrához.

 

Galéria itt

Szombaton a bőséges, svédasztalos reggeli után három csapatban indultunk a környéket felfedezni: a C-túra résztvevői a gyógyvizek hatását tanulmányozták az egerszalóki fürdőben.

 

A B-túrára vállalkozók Nagy Péter (Kárpát Egyesület, Eger) vezetésével egy laza, szemlélődős, könnyebb túrán a Vöröskő-völgyi erdei tanösvényt járták be.

 

Az A-túra vezetésében Sipos Viktor erdész (Kárpát Egyesület, Eger) segített Mérai Robinak, tőle tudtunk meg sok helyi információt, ami még személyesebbé tette a látottakat.  Utunk első állomása volt a Felsőtárkányi-tó. Itt szép, kiépített szabadidőközpont van, ahol kéthetenként a fedett rendezvénytéren bolhapiacot is tartanak. A Szikla-forrás mellett elhaladva, a műúttal párhuzamosan haladó Barát- völgyön keresztül felkapaszkodtunk a Völgyfő-házhoz. Itt egy kis pihenőt tartottunk, megkóstoltuk Szabóné Ica idei birsalmasajtját, és a Táskás-rét felé vettük az irányt. Viktortól megtudtuk, hogy a körülöttünk látható erdőrész viszonylag fiatal, mert Eger 1950-es évekbeli építéséhez sok erdőt tarra vágtak ezen a környéken. Megtudtuk azt is, hogy a nagy kúpos határkövek az egri érsek és a szatmári püspök (SP felirat) birtokának határát, egyben Heves és Borsod megye határát jelölik. Megnéztünk egy zsombolyt is, melyet az erdész-humor és emlékezés néhai erdész társukról csak „Tóth Feri-luka” néven emleget.

 

Lassan elkezdett szemetelni az eső, ezért igen örültünk, hogy fedél alá kerültünk Tamás-kútnál, méghozzá a Kárpát Egyesület, Eger takaros Vendégházának fedett részén, ahol Köves Gyula elnök finom pálinkával és rozéborral várta a szomjas túrázókat. Jól esett a meleg fogadtatás. Amíg ettünk-ittunk és megtekintettük a remekül felszerelt házat, az idő jobbra fordult, és mi leereszkedtünk a Samassa-házhoz. A Samassa-ház is a Kárpát Egyesület, Eger kezelésében van. Amikor odaértünk, éppen főtt a babgulyás egy csapat ott tanyázó fiatal számára.

 

Túránk utolsó állomása a Stimecz-ház volt, ide jött értünk a kisvasút külön-vonata. Nyitott kocsiban ereszkedtünk le a völgyön keresztül Felsőtárkányba. Két legfiatalabb túratársunk megérdemelte, hogy a mozdonyvezetői fülkében foglalhatott helyet, mert zokszó nélkül végigjárták velünk a kb. 22 km-es túrát. A településre beérve egy jó nagyot sípolhattak is a vonat kürtjével.

 

A Felsőtárkányi-tónál szálltunk ki a vonatból, és a tó melletti Bükki Nemzeti Park Nyugati Kapu Oktató- és Látogatóközpont előtt egy különös állatszállító, ketreces autóra lettünk figyelmesek. Kiderült később, hogy ott éppen egy szakmai tanácskozás zajlott, és egy vendég-farkast szállítottak oda vele.

 

Vacsora után a Táltos Hotel konferenciatermében Reszegey Ágnes Skóciában készített fotóit néztük meg. Victor Mónika és alkalmanként még néhány másik résztvevő élményeivel és magyarázataival egészítette ki a látott képeket.

 

Vasárnap újra a bőséges, svédasztalos reggelivel indítottunk, de amint elkezdtünk a Vasbánya-nyeregre felkapaszkodni, sokakban felmerült, hogy kevesebbet kellett volna enni. Az egész túrázó csapat együtt indult útnak.  Sipos Viktoron és Nagy Péteren kívül csatlakozott hozzánk Kovács László és Barta Imre, mindketten a Kárpát Egyesület, Eger túrázói. A lassabban haladókat Síkfőkúton, a Szent Imre-forrásnál vártuk be. Ez a forrás volt a „fő kút”, innen a terület neve, de jelenleg az volt kiírva, hogy „nem ivóvíz”. Ottjártunkkor nem jött elég víz belőle, hogy az előtte látható vízikereket meghajtsa.

 

Utunk következő állomása az Attila-kút volt, ahol Nagy Péter elmondta, hogy a Magyarországi Kárpát Egyesület Egri Osztálya, az „elődök”, 1935-ben foglalták ezt a forrást.  Az erről készült megrongált eredeti megemlékező táblát Egyesületük őrzi. A KEE kérésére Király Róbert egri szobrászművész műgyantából készítette el az eredeti tábla másolatát, ez az, ami most látható a kúton. A kút vize iható, Nádudvary György a találkozó brassói korelnöke a tenyeréből azonmód kortyolt is belőle.

 

Meredek lejtőn kapaszkodtunk fel Várkúthoz, ahol megérdemelt ebédünket elköltöttük. A gyönyörű kilátás útközben kárpótolt a fárasztó kapaszkodóért. Az ebédszünet után kettévált a csapat, a fürgébbek felmásztak a Várhegyre, a többiek pedig a parkban található kopjafa és szentély megtekintése után indultak útnak. A kopjafa hatszögletű és oldalán szerény, egyforma táblácskákon azoknak a nevei vannak feltüntetve, akik a bükki túrázásért sokat tettek. Szintén a parkban található Mária-szentély eredeti szobrát is az „egriek” őrzik, helyette egy kisméretű másolat látható.

 

A Felsőtárkányi felhagyott dolomitbánya közelében találkozott össze a két csapat, innen remek kilátás nyílott a falura és a környékre. Majd leereszkedtünk a faluba, ahol a Kárpát Túraközpontot tekintettük meg. (Előtte még egy helyi, vasárnapi  sétáját végző asszonnyal beszélgettünk, ismerkedtünk.)

 

A Kárpát Túraközpontban Köves Gyula várt minket egy kis édességgel, és mutatta be a korábban községi könyvtárként működő, leromlott állapotú épületet, amelyet EU-s pályázati pénzből varázsoltak újjá.  A település központjában található ház információs pont, szolgáltató-központ, irodahelyiség és kiállítóhely is egyben. Tikovits Ernő mesélt a turistaság tárgyi emlékeinek gyűjtése közben előforduló véletlenekről és szerencséről. Sok érdekes tárgyra hívta fel a figyelmünket, többek között Erzsébet királyné Herkulesfürdőn használt túrabotjára. Láttuk a megőrzött Attila-kút tábla maradványait, és az eredeti Mária szobrot is. Örömmel fedeztük fel a falon a PKE falinaptárát is. A Túraközponttól a falun keresztül sétáltunk vissza a szállásunkra.

 

Este a zenészek már a vacsora előtt hozzáláttak a hangulat-teremtéshez. Pócsa Anci üdvözlő szavait követően, a Brassói EKE nevében Szász Ági köszöntötte a résztvevőket és átadta ajándékait. A Pestkörnyéki Kárpát Egyesület csomagot Pataki János, a túrák segítőjének – Sipos Viktornak szánt kedvességet pedig Nagy Péter, a Kárpát Egyesület, Eger tagja vette át.

 

Ezután kezdődött meg az ünnepi vacsora. Ancitól nemcsak üdvözlő szavakat, hanem hajó-formájú, gyönyörűen írókázott mézeskalács emlékplaketteket is kaptunk. Miután elfogyasztottuk a háromfogásos ünnepi vacsorát és megettük a Szabóné Ica-féle zserbót és birsalmasajtot, megkezdődött a tombola. A tombola számait felváltva, a legkisebbek húzták ki. Szász Ági olvasta fel a számokat, és mutatta be a nyereményeket. A tombola után kezdődött a tánc. A legfiatalabbaktól kezdve a legrégebben fiatalokon át  ­– nem törődve derékfájással és izomlázzal – majdnem mindenki részt vett benne.

 

Hétfőn már csak a bőséges, svédasztalos reggeli és a búcsúzkodás maradt hátra, mert úgy esett az eső, hogy kinti programra csak a nagyon elszántak vállalkoztak. Mindannyian örültünk, hogy a túranapokon nem esett, és remek időben, jó társaságban együtt tölthettük ezt a hosszú hétvégét.

 

Ismét megtapasztalhattuk, hogy egri társaink milyen sokat tesznek „kárpátos elődeink” örökségének megőrzéséért. Köszönjük a szíves fogadtatást, a vendéglátást, túravezetést, a sok történetet, és hogy támogatásukkal hozzájárultak a XIII. PKE Nemzetközi Turistatalálkozó sikerességéhez!

 

Jó volt ismét együtt lenni erdélyi barátainkkal, a brassói, a csíki, a nagyváradi EKE-sekkel!  Köszönjük a sok vidámságot, történetet, az együtt túrázás élményeit!

 

Köszönjük Vámos Lacinak, hogy mindent megszervezett, Pócsa Ancinak pedig a Turistatalálkozó gördülékeny levezetését!
összefoglalta: Gombos Katalin

 

Galéria itt

Archív: