Eljött hát a várva-várt nap: majd’ két évnyi kényszerű pihenő után előkerültek a nehézszagú bakancsok, hátizsákok. Ismét taposhattuk a Kárpátok járt, és sosem járt útjait, ösvényeit, ezúttal javarészt a Besztercei-havasokban.
A jelentkezők száma hűen tükrözte az ilyesfajta kalandozásokat kedvelők hiányérzetét: Erdélyből és Partiumból 12-en, Magyarországról 13-an tömték degeszre zsákjaikat szükséges és fölösleges holmikkal. Szóval 25-en voltunk.
A tavalyi, szépemlékű pünkösdi túránk színhelyén, de egy kisebb, komfortosított parasztházban szálltunk meg. Megszerettük a szép fekvésű oszkói szőlőhegyet és környékét, amiben csak annyiban csalódtunk az idén, hogy legyek milliárdjaival kellett viaskodnunk. A biciklizők létszáma a tavalyi túrázókhoz képest megcsappant, többen az utolsó pillanatban visszamondták a részvételt, így végül nyolcan jöttünk össze.
Vasárnap reggel már meglehetősen meleg időben találkoztunk öten a nagykovácsi buszfordulóban, ami nem biztatott túl sok jóval a nap további részére illetőleg.
Úgy látszik a korai indulás és a várható meleg sokak kedvét elvette a túrázástól, így csak hárman örvendeztünk egymásnak a megbeszélt találkozó helyen.
Egy szép napos hétvégén mátrai túrákhoz gyűlt össze kis csapatunk Vörös Imre tagtársunk hétvégi házánál Mátrakeresztesen. Péntek délután sorra érkeztek meg az autók a túratársakkal, Zánki Pil Zsuzsát kivéve, aki szokás szerint kerékpárral érkezett.
A nagyon változékonynak és esősnek ígérkező időjárás ellenére nagy csapat "szállta meg" Gonda Emil kőröshegyi nyaralójának minden zugát; a kertben sátrak emelkedtek, és aki nem fért a házba, az a környékbeli panziókban talált szálláshelyet.
Mikor legtöbben voltunk, lehettünk vagy kéttucatnyian. A házigazda alaposan felkészült: mikor péntek délután ragyogó időben felértünk a Kishegyen levő volt présházhoz, már főtt a bográcsban a marhalábszár, és a résztvevők (fel)üdítő italok kíséretében élvezték a találkozás örömét és a szép panorámát.
Ezen az utolsó októberi szombaton a mindszentkállai Káli-turistaház előtt gyülekeztek az aznapi túránkhoz a rég nem látott túratársak.
Egy borongós őszi szombaton gyűlt össze kis csapatunk Csobánka, margitligeti buszmegállójában, hogy nekivágjunk az aznapi túránknak. Mi hatan és Bodri kutya indultunk neki az Oszoly oldalában felfelé kúszó erdei ösvénynek a piros jelzés mentén.
Napsütéses, hűvös őszi időben érkeztünk a találkozóhelyre, a Farkasréti temető sarkához, ahol a túrázó társaságot már várta önkéntesen jelentkező túravezetőnk, Varga Máté.
A nyárt követő első szeptemberi sajnos a túravezető sérülése miatt elmaradt, így aztán a koronavírus járvány miatt több, mint 3 hónapja volt az utolsó PKE túra. (Előtte is kevés, többet törölni kellett.) A mátrai körtúrára készülők nem csak a COVID-19 erősödő második hulláma, de az időjárás előrejelzés és a lesz-e túravezető kérdés miatt is aggódhattak.