A korai időpont ellenére tucatnyian jöttünk össze Gyöngyös autóbusz-pályaudvarán, és vártuk, hogy a parkolási helyért küzdő autósok is befussanak. Rövid városi séta után elfordultunk a hegyek felé, nevezetesen a Sár-hegyre másztunk fel. Egy kaptatós, szűk ösvény vitt fel oda, melyről a tájékoztató tábláról kiderült, hogy a Mandula-tanösvény.
Ezen a szép októberi vasárnap reggelen hárman jöttünk össze az esztergomi vasútállomáson a bejáró túránkra, Zsuzsa, Saci és jómagam. A kialakult járványhelyzet nem könnyítette meg a túrán való részvételt, mivel a Szlovákiába belépés csak uniós oltási igazolvánnyal, ill. érvényes szlovák regisztrációval volt csak lehetséges.
A sajnos már megszokottá váló utolsó pillanatban történő visszamondások után végül 8-an lehettünk részesei a PKE balaton-felvidéki kerékpártúrájának.
Eljött hát a várva-várt nap: majd’ két évnyi kényszerű pihenő után előkerültek a nehézszagú bakancsok, hátizsákok. Ismét taposhattuk a Kárpátok járt, és sosem járt útjait, ösvényeit, ezúttal javarészt a Besztercei-havasokban.
A jelentkezők száma hűen tükrözte az ilyesfajta kalandozásokat kedvelők hiányérzetét: Erdélyből és Partiumból 12-en, Magyarországról 13-an tömték degeszre zsákjaikat szükséges és fölösleges holmikkal. Szóval 25-en voltunk.
A tavalyi, szépemlékű pünkösdi túránk színhelyén, de egy kisebb, komfortosított parasztházban szálltunk meg. Megszerettük a szép fekvésű oszkói szőlőhegyet és környékét, amiben csak annyiban csalódtunk az idén, hogy legyek milliárdjaival kellett viaskodnunk. A biciklizők létszáma a tavalyi túrázókhoz képest megcsappant, többen az utolsó pillanatban visszamondták a részvételt, így végül nyolcan jöttünk össze.
Vasárnap reggel már meglehetősen meleg időben találkoztunk öten a nagykovácsi buszfordulóban, ami nem biztatott túl sok jóval a nap további részére illetőleg.
Úgy látszik a korai indulás és a várható meleg sokak kedvét elvette a túrázástól, így csak hárman örvendeztünk egymásnak a megbeszélt találkozó helyen.
Egy szép napos hétvégén mátrai túrákhoz gyűlt össze kis csapatunk Vörös Imre tagtársunk hétvégi házánál Mátrakeresztesen. Péntek délután sorra érkeztek meg az autók a túratársakkal, Zánki Pil Zsuzsát kivéve, aki szokás szerint kerékpárral érkezett.
A nagyon változékonynak és esősnek ígérkező időjárás ellenére nagy csapat "szállta meg" Gonda Emil kőröshegyi nyaralójának minden zugát; a kertben sátrak emelkedtek, és aki nem fért a házba, az a környékbeli panziókban talált szálláshelyet.
Mikor legtöbben voltunk, lehettünk vagy kéttucatnyian. A házigazda alaposan felkészült: mikor péntek délután ragyogó időben felértünk a Kishegyen levő volt présházhoz, már főtt a bográcsban a marhalábszár, és a résztvevők (fel)üdítő italok kíséretében élvezték a találkozás örömét és a szép panorámát.