Két napos Balaton-felvidéki túránk Barnagon kezdődött, egy nagyon szép kis faluban, ahol majd egy órát vártunk S.Norbira, hogy Zádor várhoz vezessen bennünket.

Romantikus romok között, a várudvaron vertük fel sátrainkat, majd hozzáláttunk a tűzgyújtáshoz, ami nem is volt egyszerű feladat a nedves fából. Mire mindenki megérkezett, már lobogott a tűz, került az asztalra sült szalonna, kolbász, virsli és amiért jöttünk, Anti bácsi bora.

Másnap ragyogó napsütésben, zegzugos kis ösvényeken indultunk útnak, bár egy vészmadár folyton azt csipogta, hogy meg fogunk ázni. Gyönyörű virágos rétek, kisebb, nagyobb présházak, szőlészetek mellett haladtunk, míg a megjósolt eső el nem kapott bennünket. Az első roham elől egy fedett pihenőben találtunk menedéket, de a következő elől már busszal menekültünk. Pécselyből

gyalogosan kapaszkodtunk Anti bácsi pincéje felé, miközben éhesen ábrándoztunk a Norbi által beígért tárkonyos raguról. Itt csalódottan vettük tudomásul, hogy Norbi nincs, ragu nincs, Anti bácsi ugyan van, de később számított jöttünkre.

Anti bácsi gyorsan átlátta a problémát,

berendezte vendégfogadásra kicsi kis szobáját.

Először törköly pálinkával próbált kedveskedni,

az elkomorult társaságot jobb kedvre deríteni.

Került az asztalra aztán bor is a lopóból,

mellé harapnivaló finom kolbászból.

Lassan már az eső sem esett,

csak S. Norbi, a „szakács” késlekedett.

De mint a mesében, végül minden jóra fordult,

elkészült az étel, szomjunk, éhünk elmúlt.

Ittunk, énekeltünk, nevettünk,

végül házigazdánktól búcsút vettünk.

Vasárnap a Tihanyi félszigeten túráztunk napsütésben kék ég és nagy, fehér felhők alatt.

Néhányan már harmadszor élveztük Anti bácsi vendégszeretetét, aki 83 évét meghazudtolva testileg és szellemileg is felveszi a versenyt a fiatalabbakkal.

Galéria I. itt

Galéria II. itt