BARANGOLÁS A VASI-HEGYHÁTON


Pünkösdi túrák és rododendronok a Vasi-hegyháton


A koronavírus-járvány korlátozásai miatt hosszú kihagyás után, 2020. május 29-én, péntek délután örömmel üdvözöltük egymást az Oszkói határban levő Szőlőhegyen, a Cserepes házban, mely a Hegypásztor Erdei Iskola és Turistaszállás kezelésében van. Mindenki nagyon kíváncsi volt a Vasi-hegyhátra, ezért akiknek nem jutott hely a házban, sátorban illetve Vasváron szálltak meg. Nagyon békés, csendes hely a Szőlőhegy, többnyire zsúpfedeles présházak (pincék) tartoznak a szőlőkhöz. A Szőlőhegyet csak egy kisebb erdő választja el a Jeli Arborétumtól (Jeli Varázskert), szállásunkról könnyen megközelíthető.  A Hegypásztor Kör kezelésében levő telepen értékmegőrző, hagyományápoló tevékenység folyik. Az idei Orbán-napi Hegyi Vigadalom a koronavírus-járvány korlátozásai miatt elmaradt, de a tevékenység nem szünetel; mikor megérkeztünk, éppen egy felújított pajta falának tapasztását láthattuk.

Még aznap este kis sétát tettünk a Szőlőhegyen, hogy megtekintsük a tűzvédelmi szempontból fűrészfogas elrendezésben telepített pincesort. Sok szép, felújított és néhány méltósággal omladozó pincét láttunk.

Este a helyben készült borok minőség-vizsgálata folyt, valamint összehasonlításuk más, máshol készült alkohol-tartalmú termékekkel. Az összehasonlításban segédanyagként szolgált Párkány Erzsi híres sajtos ropogtatósa és pogácsája.

Másnap ragyogó napsütésben, remek kiránduló időben indultunk Mérai Robi vezetésével a Borhordó úton a Jeli Arborétumba. Később a Római Katonák útján haladtunk. A volt Oszkói vasútállomást elhagyva, a vasúti síneken történt átkelés után egy szép réten megebédeltünk. Amikor elértük a Pácsonyi Szőlőhegyet, ott is megpihentünk, és megcsodáltuk a szép öreg fákat. Pácsony nagyon rendezett, szép, virágos falu, de a kocsma csak jóval később nyitott ki, ezért nem időztünk ott sokáig. Mire Olaszfára értünk, jól esett megpihenni kicsit, így kivártuk a délutáni nyitást, és némi frissítő magunkhoz vétele után folytattuk utunkat. Nagy fenyő- és örökzöld-ültetvények mellett haladtunk el, később a jelzett út egy dzsindzsáson keresztül vezetett, ahol derékig ért a  csalán, majd a turistautat bekerítették egy kukoricaföldbe, így az egész táblát meg kellett kerülnünk.

Fáradtan és éhesen érkeztünk meg, 24 km-t és kb. 300 m szintet mentünk. A házban Vámos Hanna főszakács, segítői Magyar Zoli és Csordás Ági megfőzték a vacsorát, mely zellerkrémleves volt oliva olajon pirított kenyérkockákkal és friss zellerszárral, valamint csőben sült sonkás-gombás-sajtos tészta. Az étel nagyon finom volt, és jutott mindenkinek bőven.

Nem így a meleg víz, ami csak a korán zuhanyozóknak jutott, mert a magyarázat szerint, ha két házban tartózkodnak, akkor a napelemes rendszer nem termel annyi áramot, hogy mindkét házat ellássa. De a finom zserbóból, amit Szabó Ica készített, jutott mindenkinek, és még a másnapi vacsora utánra is.

Vasárnapra sok esőt jósoltak. Győrvárról indult a túra, ahol a központban Béri Balog Ádám szobránál  még napsütésben fényképezkedtünk. Az országút mellett gyalogolva jutottunk el a festett, faragott faoromzatú Hegyhátszentpéteri Tájházhoz, ahol a tipikus vasi porta épületeit (pl. torkos pajta) láthattuk. Rengeteg  kőből készült keresztet ill. feszületet láttunk az országút mellett és a falvakban is. Petőmihályfa a Szőlőhegyi Szent Bertalan kápolna miatt marad emlékezetes, mert az előtte levő hársfa alatt ebédeltünk, miközben már esett az eső. Esőben sétáltunk a Katonák útjának egy másik szakaszán, mely a Vaskapuba torkollott. Ez egy kb. 4 méter széles, emeletes modell-kapu a földből és fából készült sáncfalon. (A sánc Vasvár és Győrvár között 8 kilométeren át húzódott, kb. 2 m mély árok és kb. 3 m magas föld biztosította a védelmet.) Itt az esőházban megpihentünk, a fáradhatatlanok felmásztak a Vaskapu emeleti részére. Ezután egy ideig a sánc mellett haladva egy szép erdei úton elértük a 74-es utat és Győrvárt, s a parkolóban hagyott autókat. (21 km-t és kb. 250 m szintet tettünk meg, a tervezett túrát kissé lerövidítve.)

Szerencsére Csordás Ági főszakács és segítője, Szabó Ica jóvoltából finom zöldbabos virslipörkölt várt bennünket vacsorára, tejföllel és kenyérrel, és volt meleg víz is elég, mosogatni, zuhanyozni és felmelegedni.

Párkány Erzsi és Szabó Ica közben kiderítették, hogy az Egervári Várkastély június 17-ig még nem látogatható, ezért hétfőre „csak” a Jeli Arborétum meglátogatása maradt. Szerencsére hétfőn remek, napsütéses idő volt, és miután a szállásunk tornácán a helyzethez illő maszkos csoportkép elkészült, a "hátsó" úton, mely történetesen újra a Katonák útja, nyitásra megérkeztünk az Arborétumhoz.

Érkezésünkkor még viszonylag kevesen voltak, így zavartalanul gyönyörködhettünk a nyíló rododendronok látványában. Egyes fajták már elvirágoztak, de sok színes bokor virágzott. Felmásztunk  az Ambrózy-kilátóba és a Lombkorona-sétányra, megtekintettük a Hét-forrásokat és a tavat, melyben sok vízitök és néhány tavirózsa úszkált, majd miután elteltünk a sok látnivalóval, elbúcsúztunk egymástól, és hazaindultunk. Dél felé már hosszú, tömött sorok várakoztak a pénztáraknál, bebocsátásra várva.

A Vasi-hegyháttal egy újabb szép részét ismerhettük meg hazánknak. Kis szintkülönbségeket megtéve, változatos tájat élvezhettünk rozs- és repcetáblákkal, szelídgesztenyés, fenyő- és tölgyerdőkkel, szőlőkkel. Érdemes ide látogatni!

Köszönjük a szervezést, Mérai Robinak a túrákat, Csordás Áginak és Vámos Hannának és segítőiknek a főzést!

 (Összefoglalta: Gombos Katalin, Párkány Erzsébet segítségével)


Galéria


 

Archív: