BARANGOLÁS A VELENCEI-HEGYSÉGBEN

Úgy látszik a korai indulás és a várható meleg sokak kedvét elvette a túrázástól, így csak hárman örvendeztünk egymásnak a megbeszélt találkozó helyen.


Innen a pázmándi buszmegállótól - amelyet érdekes fából faragott figurák ékesítettek - indultunk neki aznapi távunknak. Először is a Zsidó-hegy kőlabirintusain haladtunk át, ami hatalmas kvarcit sziklák között kanyargott. A szurdokból hamarosan feljutottunk a község fölé magasodó hegyre, ahonnan fenséges kilátás nyílt minden irányban. A Zsidó-hegy nevét egy csodálatos gyógyulás emlékére kapta, midőn egy katolikus pap megáldott egy zsidó lányt, akinek ezek után meggyógyult a keze. A hegyet egyébként Kálvária-hegynek is nevezik, a rajta álló Kálvária kereszteknek köszönhetően. A bokros, ligetes területet számtalan vadvirág és árvalányhaj díszítette. Ezután a meglehetősen cikkcakkosan haladó turistajelzéseket követve jutottunk el a Nadap határában álló Csúcsos-hegyig. Útközben nagy meglepetésünkre egy frissítő pontra bukkantunk, ami nem más, mint egy szigetelt doboz, benne üdítőkkel, vízzel és müzli szeletekkel, és a kivett áru árát online lehet kiegyenlíteni. A Csúcsos-hegyre egy meredek úton jutottunk fel, gyakorlatilag toronyiránt, s mivel már kezdett melegre fordulni az idő némileg szuszogva. A hegytetőről ismét szép kilátás fogadott minket, immáron megpillantottuk a Velencei-tavat is. A csúcson egy fából készült kereszt áll, egy második világháborús magyar katona fogadalmából, aki itt próbálta megállítani egymaga a Vörös-hadsereget. Nadapra beérve már egyre melegebb lett, így nagyon megörültünk, hogy a Patkó-csárda továbbra is üzemel. Némi frissítőt magunkhoz véve folytattuk utunkat. A nagy meleg elől hamarosan egy tölgyerdőbe menekültünk és kezdtünk felfelé kúszni a Meleg-hegy oldalában. A Likas-kő felkeresése után Lovasberény felé vettük az irányt, egy meglehetősen járatlan és egyhangú úton. A változatosságot a vaddisznók által feltúrt út illetve egy megriadó dámszarvas csapat jelentette. A berényi szőlőket elérve kedves invitálással csábítottak minket a Szilas-pincéhez. Minden adott volt egy kis borkóstoláshoz: kelleme és szellős terasz, a pincékben finom borok, csak a tulajdonos nem volt sehol, így a saját elemózsiánkra és italunkra fanyalodtunk. A János-hegy szőlőkkel és présházakkal tagolt, hagyományos falusi szőlőhegy, itt kanyargott utunk tovább. Egy elhanyagolt telekről piros cseresznyével teli ágak mosolyogtak ránk, így kénytelenek voltunk megállni némi lakomára. A szőlőhegy tetején meglepődve fedeztünk fel egy magán csillagvizsgálót is. A János-hegyről utunk már a faluba, Lovasberénybe vitt, ahol még a buszra várakozva felfrissítettük magunkat.

Mérai Róbert


Galéria


 

Archív: