Egy napos, bár kissé szeles szombat délelőtt gyűlt össze kis csapatunk a solymári vasútállomás előtt.

A Szarka-vár felfedezése után egy ideig a Paprikás-patak medre mellett ballagtunk. Egy kis tisztáson megpihenve, költöttük el elemózsiánkat. Innentől kezdve kezdett emelkedni az utunk, első állomásunk a hidegkúti kálvária volt. Az erdőben és a hegyi réteken színpompás virágok köszöntöttek bennünket. Odvas keltikék, tavaszi héricsek, nőszirmok és kökörcsinek bólogattak felénk.

A szirtekről gyönyörű kilátás nyílt a Pilis és a Budai-hegység vonulatai felé. Mint a hullámvasúton úgy jöttek egymás után a csúcsok és a lankák, amíg elértük a Hármashatár-hegyet, ahol már kicsit türelmetlenül várt minket Saci és Béla, akik lekésték a reggeli vonatot. Így kibővült csapattal folytattuk utunkat Hűvösvölgyig. Itt rövid pihenőt tartottunk, mivel néhányan finom lángosra vágytak, de a reménytelenül hosszú sor mozdulatlanságát látva, kénytelen-kelletlen lemondtak a finom csemegéről. A Kis-Hárs-hegy és a Nagy-Hárs-hegy kilátóiról néztünk le a városra és fürkésztük a messzi tájakat. A gyermekvasút Szépjuhászné megállójánál csillapítottuk étvágyunkat és szomjunkat.

Az utolsó nekifutás után jutottunk fel a János-hegyre és az Erzsébet-kilátóra, így beteljesítve az aznapra tervezett ezer méter szintet. A Normafánál végződött a túra és innen már buszra szállva tértünk vissza a nagyvárosba, és adtuk át magunkat a megérdemelt pihenésnek.

Mérai Róbert

Galéria