Ez alkalommal „vízszintes” túrán voltunk. Ritka célpont az Alföld, más hangulatú az út.

Az öt fős vonatos és a két fős autós csoport egyesült a ceglédi vasútállomáson. Cegléd nevezetességeit látogattuk meg a sétánk során. Bebarangoltuk a várost, amely bővelkedett ápolt, kellemes parkokban, fasorokban, szecessziós házakban. Kossuth Lajos emlékét szorgosan ápolják: szinte minden róla van itt elnevezve. A városi séta után elindultunk a hangzatos nevű „Tápiómenti Kék” túraútvonalon, amely Tápióbicske és Cegléd között hirdeti magát – de csak a térképen. Gondozott kertek-házak mentén bandukoltunk. Időközben alkalmunk nyílt kipróbálni a különféle eső elleni felszereléseinket. Szerencsére nem esett erősen, így hamarosan lekerült rólunk az esőkabát. Hét km gyaloglás után busszal mentünk vissza a ceglédi állomásra. Szabó Ica kecskeméti túratársunk szíves invitálásának tettünk eleget. A vonatos csoport 20 perc alatt tette meg az utat Kecskemétre, az autós részlegnek jóval hosszabbra sikerült a menetideje a sok bolyongás miatt. Mint várható volt, Ica mesebeli terülj-terülj asztalkámmal várt minket. Volt nagy dínom-dánom. Útravalónak házi fügelekvárokat kaptunk. Nem lett teljes happyend, mert most a vonatos részleg utazása húzódott el: öreg este lett, mire a vonat befutott Budapestre.

Párkány Erzsébet

Galéria