Autóbusszal érkeztünk Szomolyára, hogy megtekintsük a híres, rövid szárú fekete cseresznyét termő fák virágzását és a híres kaptárköveket.

Az időjárás kegyes volt hozzánk, mert egész nap ragyogó napsütés és kellemes, tavaszias hőmérséklet uralkodott.

Szomolya a Bükkalja egyik völgyében, a Kánya-patak mentén terül el, a házak a völgyben illetve annak két oldalán helyezkednek el. Szomolyán minden a cseresznyéről szól: van Cseresznyeszem Óvoda, Fekete Cseresznye Művelődési Ház és Cserkó Presszó is. A község központjában található a Községháza, előtte a község látványtérképe, mellette a piac és a parkoló, ahol nagy örömünkre Reszegey Ágit és Vámos Lacit láttuk kiszállni autójukból, mikor odaértünk.

Együtt, tizen kapaszkodtunk fel a völgy nyugati oldalán a Nagyvölgy-tetői kilátóhoz. A faluból kifelé menet domboldalba vágott pincéket láthattunk, az előtetőkből kiindulva azt feltételeztük, hogy borospincék lehetnek. (Kedd délelőtt lévén nem volt mozgás a pincék körül.) A kétszintes, fából készült kilátóból messze el lehetett látni, a távolban a Kékest, a közeli dombokon a virágzó fákat csodálhattuk meg. Mivel egy kis dombon voltunk, azonnal lecsücsültünk és vidáman tízóraiztunk.

Ezután a Szomolyai Kaptárkövek Tanösvény felé vettük az irányt, mely az itteni Természetvédelmi Terület természeti és kultúrtörténeti értékeit mutatja be. Nyolc kaptárkő csoportozat alkotja a Tanösvényt, és a biztonságosan bejárható útvonalon lépcsők és korlátok segítségével megcsodálhatók ezek a különös alakzatok. Sok magyarázó tábla van, amelyekből megtudhattuk, hogy ezeket "a szomolyai lakosok nevezték el kaptárköveknek. Máshol vakablakos köveknek... vagy Ördögtoronynak, Nagybábaszéknek... Kősárkánynak" nevezték őket. Alapvetően két elmélet született a riolit-tufa kövekbe vájt üregek funkciójáról: 1) méhészkedés 2) temetkezési vagy vallási cél. Ehelyütt összesen kb. 130 kisebb-nagyobb üreg található.

A Tanösvény közepén található kaptár alakú modern esővédő körül megpihentünk, majd falatozás után újult erővel vágtunk neki, hogy a Kánya-patak völgyének keleti oldalán felfedezzük a sziklafalba vájt barlanglakásokat.

Először a Tájházat tekintetük meg, de az még nem igazán alakult ki. A barlanglakások eléggé sokfélék, van köztük emeletes "ház" is, amelyet 1890 és 1980 között folyamatosan laktak, de ma már csak baráti összejöveteleket tartanak benne. Nem egyszerű egy tufakő ház karbantartása, mert a tufakő mállik, porlik. A hajlékot évente kívül-belül fertőtlenítő mésszel kellett átkenni, a talapzatot képező döngölt padlót átfesteni. Sok barlanglakást átalakítanak, modernizálnak, új építőanyagokkal stabilizálnak. Láthatólag nincs koncepció a barlang-lakás-sor látványának összehangolására, minden tulajdonos a saját igénye és ízlése szerint formálja a barlangját vagy lakását. A házsor végén, a temetőhöz közel, már "igazi" házak állnak az utcafronton, csak a ház mögötti rész nyúlik be a domb alá, a tufakő-barlangba.

Elutazás előtt még egyesek meglátogatták a helyi finomságokat (töpörtyűt, cseresznye- és hecsedlilekvárt) kínáló boltokat és vittek magukkal a szomolyai ízekből.

Köszönjük a szervezést Párkány Erzsinek!

Összefoglalta: Gombos Katalin

Galéria