Cserhát-hegység: Bér – Buják

Bér, geológiai csúszda andezitből és Virágospusztai kavalkád 2026. február 28-án gyönyörű, napsütéses, de hideg reggelre ébredtünk, és a tavaszias idő mindenkit kicsalt a szabadba. Talán ezért történt az, hogy olyan nagy volt a tolongás a távolsági autóbuszokra, hogy végül két csapatban érkeztünk meg a Jobbágyi, Galgahutai elágazás megállóba, ahol – nagy örömünkre - Zelenák Péter túratársunk várt ránk.
Galéria
Így összesen tizenkét túrázó és Cinke kutya szálltunk le Béren, és indultunk el a béri Nagy-hegy irányába, vezetőnk, Mérai Robi után. Mivel a Novohrad-Nógrád Geoparkban, természetvédelmi területen kirándultunk, és végig tökön-babon át mentünk, nagyon fontos volt, hogy lépést tartsunk a csapattal, nem volt jelzés, ami mellett esetleg le lehetett volna maradni. Először egy cserjés, szúrós bokros részen haladtunk, majd ahogy egyre feljebb kapaszkodtunk, egyre több lett a kisebb andezit szikla, és lassan feltárult a gyönyörű kilátás. A Nagy-hegy (402 m) a Cserhát egyik legmagasabb pontja és legalább 200 fokos panoráma nyílik a tetejéről. Láttuk onnan Virágospusztát is, ahová tartottunk, és a Sasbérc-kilátót, ahol a közelmúltban együtt kirándultunk.
Felmenni is fáradságos volt a hegyre, de lejönni még izgalmasabb, mert nagyon meredeken lejtett, de szerencsére túljutottunk ezen is. A lejtő aljából egyedülálló geológiai érdekesség, egy nagy kő-csúszda figyelhető meg. Az egykori Holczer-féle andezit-kőbánya területén ívesen hajlott, oszlopos elválást mutató, kb. 15 millió évvel ezelőtt keletkezett andezit-oszlopok láthatók. Ezt a kőbányászás hozta felszínre. Egy kis kő-tár is tartozik a szabadtéri bemutató-helyhez, de a nagyobb kőtömböket az idő vasfoga eléggé egyformára alakította, mohás-zuzmós felületükről csak a szakértő tudná megállapítani, pontosan mifélék.
A következő kihívást a patakon való átkelés jelentette, de ezt is ügyesen megoldottuk. Utána alkalmunk volt megfigyelni egy hatalmas szarvas--csorda vonulását, előttünk kb. 40 méternyire keresztbe az erdei ösvényen. Az erdőben még szürke és barna volt minden, az állatok szépen beleolvadtak a háttérbe, csak a mozgásuk volt figyelem-felkeltő. Kisvártatva Virágospuszta számos műemlék-jellegű alkotása, kilátója és épülete tűnt fel.
Virágospuszta közigazgatásilag Bérhez tartozik, korábban Dr. Lázár Andor volt igazságügyminiszter klasszicista stílusú kúriája volt a meghatározó építménye. Az államosítás után a korábbi tulajdonost elűzték, jelenleg a béri polgármester a tulajdonosa és a „megálmodója” az épületkomplexumnak és a környező 700 h területnek. Ott jártunkkor csak némi karbantartó-munkálatot láttunk, ezért kutyástól beóvakodtunk, letelepedtünk a kerthelyiség asztalainál és elfogyasztottuk elemózsiánkat, melyet Szabó Ica csodás innovatív zserbója és banánkenyere koronázott meg. Volt jó kis pálinka „Kulcsos” Laci barátunk jóvoltából, és Robi is hozott rumos golyókat.
Ezután felsétáltunk a bujáki Kálváriához, azon az úton, amelyet 1890-ben még hét „kápolnácska” szegélyezett, bennük szentképekkel. Ezekből a kápolnácskákból 1944-ben fedezéket készítettek a visszavonuló katonák, majd a romokat a falu lakói széthordták. Mindazonáltal a Szent Anna kápolna lépcsőiről remek kilátás nyílik az egész falura és a távoli, szelíd dombokra.
A Bujáki várra már nem maradt időnk, mert kötve voltunk a buszmenetrendhez, így összesen kb. 10 km-t és 350 m szintet tettünk meg, remek hangulatban, jó társaságban, gyönyörű, napsütéses, enyhe tavaszi időben.
Köszönjük Mérai Robinak a szervezést és a túravezetést!
Összefoglalta: Gombos Katalin

