Mivel a mögöttünk hagyott héten a Medárddal jött nagy zivatarok és felhőszakadások sokakat elriasztottak a túrázástól, maroknyi, de lelkes csapat indult útnak, hogy az áprilisra tervezett, de akkor elhalasztott körtúrát bejárjuk.

Először természetesen megacéloztuk testünket és lelkünket a helyi vegyesboltban és kocsmában, majd a Kékesi-vadászház felé vettük az irányt. Az erdőben is nyoma volt a nagy esőzésnek, minden friss volt és kerülgettük a tócsákat.

A vadászház idilli helyen, patakparton áll, az építőanyagai (terméskő és fa), jól illenek a környezetbe. Itt nem időztünk sokat, mert a Prónay-kilátóból akartunk mielőbb szétnézni. Ezt a kilátót a Kecske-hegyre (421 m) építették, 23 m magas, sok-sok lépcső vezet felfelé, de az egyes emeleteken padok vannak beépítve, így aki mászás közben megfárad, az közben leülhet. Nagyon jó anyagból (kilyuggatott szinterezett acélból) van, ezért a nagy eső a sok sarat, amit a kirándulók a talpukon felhordanak, lemossa róla. A kilátó csúcsán irányjelző és tájékoztató táblák találhatók, így könnyen megtaláltuk a szomszédos Romhányt, de volt aki a Jánoshegy csúcsát is látta onnan. Tiszta idő volt, messze elláttunk. Miután kigyönyörködtük magunkat, tízóraiztunk, majd a Magas-tetőn és Vágáson keresztül Bánk felé folytattuk utunkat.

Az útnak ez a része egy erdőszélen, vadászlesekkel szegélyezett rét mellett vezetett, egyesek láttak is egy szarvast, melyet felriaszthattunk. Itt már eléggé sütött ránk a nap, és mire beérünk Bánkra, igazi kánikulai, nyári idő volt. Megkerültük a tavat, megcsodáltuk az Oscar Petersonról készített homokkő szobrot, a strandot és kicsit pihentünk, ki a tóparton, ki a sörözőben.

Ezután újult erővel vágtunk neki a felfelé vezető csúszós hegyi útnak, mely Felsőpetény irányába vitt. Miután felkapaszkodtunk, véget ért az erdő, és néhány kilométert ragyogó napsütésben rozs-, repce-, kamilla- és kukoricaföldek között tettünk meg, míg beértünk Felsőpeténybe. Itt szerencsére azonnal megleltük a kocsmát, ahol igyekeztünk pótolni az elvesztett folyadék mennyiséget. (Mikor a földeken jártunk, akkorra volt jelezve, hogy lesz egy kis eső, nem is bántuk volna, de nem esett. Helyette Zsuzsa egy vasaló-spricniből permetezett vizet arra, aki kérte, meg persze magára.)

Felsőpetényből Alsópeténybe ligetes, vegyes erdőn keresztül jutottunk el, útközben elhaladtunk egy hűsölő szamár, a Szeszfőzde megálló, a Prónay-Kastély és a Werbőczy-emlékmű mellett, de e két utóbbit már nem volt erőnk megnézni, mert annyira szomjasak voltunk, hogy csak valami hideg innivalóra vágytunk a reggelről már kipróbált kocsmában.

Összesen kb. 22 km-t és 450 m szintet mentünk, de nagyon meleg volt.

Köszönjük a túravezetést Mérai Robinak!

Összefoglalta: Gombos Katalin

Galéria