CSOBÁNKÁTÓL PILISSZENTKERESZTIG

 


Egy borongós őszi szombaton gyűlt össze kis csapatunk Csobánka, margitligeti buszmegállójában, hogy nekivágjunk az aznapi túránknak. Mi hatan és Bodri kutya indultunk neki az Oszoly oldalában felfelé kúszó erdei ösvénynek a piros jelzés mentén.


Egy kis kerülővel értük el a Margitliget fölé kinyúló, a szép időben remek kilátást nyújtó sziklaormot. Az égiek megkönyörültek rajtunk, így a felszálló felhők alatt messze a távolban feltűntek Pilisszentkereszt házai is Dobogókő sejtelmes ormai is. Az Oszoly-csúcsra érve már nem nagyon volt kedvünk nézelődni, mert hideg szél kerekedett és a felhők is lejjebb ereszkedtek. A szomorú idő ellenére kedvünk felderült mikor megláttunk néhány őzlábgombát felénk kacsingatni. Az emelkedő úton a társaságból mind többen kezdtek kutatni e szép és nagyon ízletes gomba féle után. A Kevély-nyeregben megpihentünk és elfogyasztottuk elemózsiánkat. A máskor az emberektől nyüzsgő réten, most egy lelket sem láttunk. A csúszós talaj miatt a Mackó-barlangot most kihagyva értük el a Csobánka feletti gerincet. A Csobánkai-nyeregben egy, a nemzeti park megbízásából dolgozó hölggyel találkoztunk, aki egy turisták szokásaira vonatkozó kérdőív kitöltésére invitált minket, online. A Ziribár-hegyen, csak csökkentett panorámában volt részünk, így nem sokat időzve továbbindultunk. A hegyről leereszkedve még több őzlábgomba várt ránk, így most már az is szedte, aki eddig megtartóztatta önmagát. Az utolsó emelkedőt a Csúcs-hegy gerince jelentette, amit legyűrve újra leereszkedtünk és immáron feltűntek Pilisszentkereszt háztetői is. A Som-hegyi kulcsosház után hamar beértünk a Pilis legmagasabban fekvő falujába. A buszmegállóban már nem kellett sokat várni és feltűnt a sárga színű busz, amely Pomázig röpítette a fáradt társaságot.

Mérai Róbert túravezető


Galéria


 

Archív: