Az elmúlt esős-viharos napok után kellemes kirándulóidőben utaztunk Dunaalmásra, azzal a céllal, hogy kipróbáljuk az új Neszmély-Dunaradvány kompot a Dunán. Csakhogy a viharok jelentős mennyiségű csapadéka a Duna vízszintjét is hirtelen megemelte, és a komp nem járt – amiről persze nem adtak tájékoztatást az interneten.

Gyors újratervezéssel a szintén nem üzemelő Kikötő Büfé vízparti padjain saját elemózsiánk elfogyasztása után a „Lilla Emlékszobá”-t néztük meg Dunaalmáson. Az emlékszobát fenntartó történelemtanár az iskolája falának festését szakította félbe, hogy számunkra helytörténeti előadást tartson. Érdekes volt Csokonairól és Lilláról elmesélt története is. Lilla ide házasodott és Dunaalmáson élte boldogtalan asszony-életét. Felmentünk a temetőbe Lilla sírjához. A Reményhez című verssel tisztelegtünk emlékének.

Dunaalmáson kénes források fakadnak, ennek vizéből táplálkozik a Platánliget Pihenőtó a nemrég kialakított park körül. Nem haladhattunk el a színes játszótér mellett úgy, hogy ki ne próbáltunk volna. Ebben első volt a vidám, mozgékony Huba, Ica unokája. Megebédeltünk egy hangulatos, hagyományos falusi módon berendezett étteremben.

A Duna vonala mentén Neszmély felé sétálva elhaladtunk a fákat is elöntő vízpart mellett. Volt, ahol kerülnünk kellett, mert a víz az ösvényt is elöntötte. Beljebb párhuzamosan szép, széles, új bicikliút vezetett. A komp autó-parkolójánál egy kiakasztott táblát lengetett a szél: „A komp nem üzemel” szűkszavú felirattal. A kompot is elvitték a kikötőből. Ági és Attila eközben elsétáltak a Hajó Skanzenbe – ami szintén zárva volt (ezt előre tudtuk) - de kívülről meg lehetett nézni a hajókat.

Egy világvéginek tűnő kis állomáson szálltunk fel az egy kocsiból álló Esztergomba döcögő vonatra. Szinte közvetlenül a síneket nyaldosta a kiáradt Duna. Esztergomban a legmodernebb emeletes vonatra szállva suhantunk Budapestre.

Visszajövünk még erre a vidékre, mert az érdekes nevű Kőpite-hegy megmászása a várólistánkon szerepel…

Összefoglalta: Párkány Erzsébet