GYÖNGYÖSI SÉTA ÉS ISMERKEDÉS A FERENCES RENDDEL
"Gyöngyös a Mátra kapuja", és az autóbusz állomáson is sokszor megfordultunk már, de 2023. február 14-én a PKE nyugdíjas túracsapatából tizenketten kifejezetten a város felfedezésére indultunk el.
A jól ismert buszpályaudvartól vezetett utunk a belvárosba, ahol először a Szent Bertalan utca végében levő kis téren, a Mária szobornál álltunk meg. A szobor mögött levő fehér épület jelenleg Zeneiskola, de eredetileg Jezsuita Gimnáziumnak épült 1752-ben. A barokk műemlékek sorában a Szent Bertalan plébániatemplom következett, déli oldalán egymáshoz közel két jelentős uralkodónk, Károly Róbert király (kezében országalma és liliomos jogar) és Szent István király szobra. (Károly Róbert király 1334-ben adott városi kiváltságot az akkori településnek. Kő Pál szobrászművész ügyintézés közben ábrázolta a királyt, aki ún. utazó koronát visel.)
A Fő téren az országzászló mellett találtunk egy remek Városmakettet is, mely sokat segített a város további jelentős épületeinek felfedezésében. A Gyöngyös-patakon kis kerülővel haladtunk át, megtekintettük a Nepomuki Szent János kápolnát, mely sajátosan háromszög alaprajzú, de a csúcsok le vannak vágva. Egy érdekes sárgára festett palota mellett is elmentünk, régen ez volt a "megyei katonai kvártélyház", később méntelep. Jelenleg irodák találhatók benne.
A gyöngyösi új zsinagóga mellett két másik régi is megtalálható, az egykori pót-imaházban jelenleg kormányablak, a klasszicista stílusú régi zsinagógában a városi televízió működik. Az új zsinagóga, melyet az 1917-es tűzvészben megsemmisült épület helyett hoztak létre és 1930-ban avattak fel, jelenleg üresen áll, korábban galéria és bútorüzlet is volt benne.
Időközben Párkány Erzsi remek szervezésének és Ferencz Beatrixnak, a Gyöngyösi Ferences Könyvtár munkatársának köszönhetően bejuthattunk a Barátok terén levő Alsóvárosi Ferences Plébániatemplomba és rendházba, így betekintést nyerhettünk a ferences rend kolostorainak életébe. Vezetőnk, Beatrix elbeszélése nyomán sok érdekes történetet, adatot tudtunk meg Gyöngyös város, és benne a kolduló rend, a ferences barátok életéről és a várossal illetve a környékkel való kapcsolatáról. Megtekintettük a templomot, ahol Vak Bottyán generális lett eltemetve. Láttuk a sekrestyét, melyben a gyönyörű beépített bútort egy hajdani ferences barát készítette. Kimentünk a kolostor belső udvarára is (melynek neve quadrum), ahol egy kút, valamint gyógynövénykert található. A kert közepén a díszkút a koncepciós perben elítélt, mártírhalált halt fiatal ferences szerzetes Kiss Szaléz nevét viseli. A rendház egy részében Ferences Rendi Autista Segítő Központ működik, a rend tanító hagyományával összhangban.
Ezután az alapos bevezetés után jutottunk el a Ferences Könyvtárba. A Könyvtár előterében levő kiállítás csodás dokumentumokat mutat be, de ezek a vezetéssel keltek igazán életre. (Ilyen tárgy volt pl. a legyezőformára hajtogatott "Sinan három lófarkú pasa engedélye 1584-ből", mert a kolduláshoz is a török hatóság engedélye kellett akkoriban).
"Gyöngyösön, a ferences rend legnagyobb magyarországi kolostorában található az ország - Pannonhalmán kívül - egyetlen, alapítása óta ugyanazon a helyen lévő kolostori könyvtára. A közel 16.000 kötetes könyvtár a középkori magyarországi ferences rend máshol elpusztult könyvtárainak anyagát mentette meg, olvasztotta magába, és így szolgálta évszázadok során a tanítással és gyógyítással is foglalkozó rend igényeit." Láttuk az ún. Schöffer-Fust bibliát is, melynek keletkezési éve 1462, és egy befalazott rejtekhelyről került elő 1998-ban. Nagy kincs ez, könyv-ritkaság.
A Ferences Könyvtár már 1836-ban, a "Gyöngyösi kódex" megtalálásával felhívta magára a figyelmet; e nélkül nem ismernénk azt a szép verset, hogy "Idvezlégy kegyelmes Szent László király! / Magyarországnak édes oltalma, / szent kerályok közt drágalátus gyöngy, / csillagok között fényességes csillag."
A Barátok terén meguzsonnáztunk, Péter borpárlatot szervírozott, Dóritól és Icától remek zserbókat, Évától sós csemegéket, Ágitól kávés bonbont kaptunk desszertnek. Olyan sok mindent láttunk, hogy már továbbiak nem fértek volna a fejünkbe, így hazafelé vettük az irányt. A Szent Bertalan templom Kincstárának udvarára még benéztünk, és az ottani óriási fenyőfán több baglyot is felfedeztünk. A baglyok vagy aludtak vagy megszokták csodálóikat, mert nem zavartatták magukat.
Vonattal mentünk haza, az állomás felé új részét fedeztük fel Gyöngyösnek.
Mindannyian hálásak voltunk Ferencz Beatrixnak, hogy áldozott az idejéből ránk, és egy eddig ismeretlen világba vezetett be bennünket.
Köszönjük a tervezést, a remek ötletet a Könyvtár látogatásra és a vezetést Párkány Erzsinek!
Összefoglalta: Gombos Katalin