HÓTALPALÁS A VIGYÁZÓ-HEGYSÉGBEN

Kolozsvári barátaink - Fazakas Ferenc és Szilágyi András - vezetésével 16-an vettek részt ezen a túrán.

Hol volt hol nem volt
Hetedhét országon is túl
Ahol a félelmetes maci is túr
Egy kis csapat a Vigyázóra indult
Igaz, hogy ez már sajnos... a múlt

 

De azért az emlék bennünk él
Hogy is érintett a várva várt tél
Milyen utakat kellett a csúcsig megtenni
Mikor volt szükség a hótaposókat felvenni

 

KUNTNER GÁBOR EMLÉKTÚRA

Nyolcan gyűltünk össze Kismaroson, ki vonattal, ki kocsival érkezett. 
Ragyogó napsütésben, kényelmesen haladtunk. Mindannyian élveztük a tavasz előszelét. Elvétve találtunk csak virágokat, illetve néhány kis madár és varjú kísért minket. Délben megebédeltünk a Juliánus Kilátónál, elkészítettük a csoportképet, megmásztuk a kilátót, gyönyörködtünk a Duna-kanyarban, majd ismét útnak indultunk.

GERECSE CSÚCSA - 1

 

Autóval utazva már útközben megállapítottuk, hogy különösen szép helyen lesz a túra. Ekkor még nem tudhattuk, hogy rendhagyóvá sikeredik ez alkalommal. Történt ugyanis, Héregre megérkezvén megcsörrent a telefon. A túravezető és mások nagy sajnálatára a vonat késett, így a busz csatlakozást többen – négyen - nem érték el.

KIRÁLYRÉTRŐL A CSÓVÁNYOSRA

 

Kicsiny, de lelkes társaság gyűlt össze, ezen a meglepően meleg szombat reggel a váci vonal egyik kocsijában. Az idő gyorsan elszállt, így kapkodva szálltunk le Kismaroson a vonatról és igyekeztünk a királyréti buszt elérni.

A buszra felszállva találkoztunk a túravezetőnkkel, Juhász Gáborral, aki mintegy a némasági fogadalmától megszabadult szerzetes, a több évtizedes szótlanságát akarván pótolni végtelen monológba fogott, ami egészen a túra végéig kitartott.

Oldalak