Kivételesen vasárnap indultunk neki a még hófoltos hegyeknek, hogy a ragyogó napsütésben egy kis jó levegőt és napfényt vegyünk magunkhoz. Az erdő még aludt (a hóvirágokat kivéve), de a kirándulók nem, a Két-Bükkfa Nyeregtől 24 főt számláló csapatunk vágott neki a havas kapaszkodónak.
Amikor ezt a túrát terveztem langy tavaszi szellőket és hóvirágos völgyeket láttam lelki szemeim előtt. Ehhez képest, amikor kicsiny, hét fős csapatunk leszállt a szári vasútállomáson, egy valódi téli túlélőtúra várt ránk.
Csütörtökön sok holminkat összeszedve indultunk útnak Ausztria felé, a láthatatlan határt átlépve egyre havasabb téli táj fogadott bennünket. A csapat nagy része még világosban megérkezett Losenheim-i szállásunkra (Karl Langer Haus), ahol a hó már elérte azt a mennyiséget, hogy a házat csak gyalogosan tudtuk megközelíteni. Így csomagjainkkal tettük meg ezt a 300 métert, ki egyszeri, ki többszöri fordulóval.
A leányfalui indulásnál 9-en vágtunk neki a túrának, hogy aztán a Körösi Csoma Sándor emlékműtől már 10-en folytassuk.
Az Erdélyi Kárpát-Egyesület megszokottan igényes és tartalmas folyóirata 2018. 1-es számának jobbnál jobb anyagaiból számunkra, PKE-esek számára, a tavaly nyári skóciai túránk beszámolója és az EKE XXVII. Vándortáborának meghívója a legkedvesebb. A Feketehalomban tartandó vándortábor himnuszát is tartalmazza a Gyopár. A "Végig a Kárpátok bércein" címet viselő himnusz a PKE és EKE tagok nagy vállalkozását énekli meg.
Január 27-i túránkat – az előző, Solymár-Esztergom túránkat folytatva – szép reggeli napsütéses időben Dobogókőn kezdtük. Örömmel láttuk, hogy 17-en gyűltünk össze a túrára. Hárman voltak, akik most először tiszteltek meg jelenlétükkel, no meg Lütyő, a kutyus.
A jól sikerült túrán nem csak az időjárás, de résztvevők összetétele, az indulási ponthoz való érkezés, Dobogókőről a hazatérés módja is változatos módon alakult.
December 29-én este gyülekeztünk a miskolctapolcai vendégházban. Itt, és a főhadiszállásunk közelében még egy további apartmanban sikerült a 21 fős szilveszteri csapatunkat elszállásolni. Éva és Zoli palacsintahegyekkel járultak hozzá energiáink feltöltéséhez.
November közepén kicsiny csapatunk a Balaton-felvidék tündérvilágának felfedezésére indult. A társaság nagyobbik része Nemesgulácson egy panzióban rendezkedett be, kisebbik fele, tagtársunk Hilda Szent György-hegyi szőlőjében kapott szállást.