2024. július 2-án rekordszámú érdeklődő indult a Budatétényi buszvégállomásról, hogy egy kellemes sétát tegyünk Diósdon. Mikor leszálltunk a buszról a Kaktusz utcánál, ott várt már Ági és Robi, így 22-en indultunk Kalmár Béla vezetésével felfedező utunkra. Először Béla rövid tájékoztatót tartott, merre megyünk, mit fogunk látni és kikkel fogunk találkozni.
A Naplás-tónál levő kilátóban gyönyörködtünk a panorámában, majd a tópart mentén haladva és az M0-s autópálya alatt keresztül jutva egy keskeny erdősávban - egy új túraösvényen - Nagytarcsára mentünk. A Vámos család három generációja csatlakozott hozzánk, ezzel jelentősen javítva csapatunk átlagéletkorát. Bementünk a Nagytarcsai Múzeumi Kiállítóhelyre, ahol Győriné Kováts Andrea mesélt a múzeum történetéről és jelenlegi működéséről. Majd megtekintettük a kiállítást és egy ismeretterjesztő filmet Nagytarcsáról. Az eszem-iszom sem maradt el...
Először a szegedi Új Zsinagógát tekintettük meg idegenvezetéssel. Ezután elsétálunk a Reök-palota felé, amelynek szépséges szecessziós lépcsőházát csodáltuk meg. Egy kis fagylaltszünet után a Füvészkert következett. Maradt még látnivaló egy másik alkalomra is.
Tartalmas, a résztvevőkben szép emlékeket hagyó hétvégét hozott az eleve rendhagyónak ígérkező békési gasztrobike-túra. A Libás tanya helyszíne, kialakítása, kínálata, a rugalmas, családias bánásmód visszaigazolta várokozásainkat!
Meglátogattuk a balatonkenesei református templomot. A magaspartra felérve felmásztunk a Soós hegyi kilátóba, és gyönyörködünk a kilátásban. Visszatérve Kenesére a parti nyaralók mentén elsétáltunk Balatonakarattyára, ahol vendéglátóink finom bográcsos paprikáskrumplival és borral vendégeltek meg.
A júniusi esős napok között egy napra kitisztult az idő. Ezt a lehetőséget használta ki kis csapatunk (nyolc lelkes túratárs), hogy felfedezzük a Mátra déli részének rejtett szépségeit.
Heten jöttünk össze 2024. június 4-én a budai Krisztinavárosi Plébániatemplommal szemben található Márai Sándor Művelődési Házban, hogy megismerkedjünk az épülettel, programjaival, és részt vegyünk egy alakformáló konditorna foglalkozáson. Rövid ebédelés után felmentünk a Várba és a Budapesti Történeti Múzeumban a gótikus szoborgyűjteményt néztük meg Kati vezetésével.
Május 31-én este 23-an érkeztünk meg Köröstárkányba, hogy másnap elinduljunk a Béli-hegység lábainál kanyargó Fekete-Körösön, majd három napi evezés után Tenkén kössünk ki.
Dunakeszin a Teknős tanösvény jól kitáblázott, mocsár felett kiépített útvonalát jártuk be a legfiatalabb túrázónkkal, Zsombikával. Ezután a sűrűn szúnyogos újpesti Farkas-erdőben barangoltunk és egy alkalmas pihenőhelyen uzsonnáztunk. Innen a picinyke Mókaligetbe (újpesti mókuspark) mentünk át. Mókust itt ugyan nem láttunk, de a fenntartó bácsika kiapadhatatlanul mókázott.
Egy kevésbé ismert, de változatos tájon, Dunaalmás közelében túráztunk. Volt római kori út, vízáteresztő, kilátó, dunai panoráma, sziklák, bánya. Szerencsére a felsorolásba a vihar nem került bele. Ezek az élmények mindössze 9 km és 200 m szint megtétele során értek minket.