Az idei évben kicsit hűvös időjárási körülmények között rendeztük meg, az immáron 12. teljesítménytúránkat.
A tavalyihoz képest némileg kevesebb résztvevő volt: a 20-km-es távon 108 fő; a 40-es távon 59 fő; az 55-ös távon 20 fő vett részt. A 20-as távon három, a 40-es távon egy fő adta fel a túrát. A résztvevők, a beszámolójuk szerint elégedetten fejezték be a túrákat. Ezúton is köszönjük a pontőrök munkáját.
Mérai Róbert
szervező
Gyönyörű, napos időben gyűltünk össze Nagypénteken késő délután a korábbról már ismert portán Igalon, a Fenyvesi- és Gellért-apartmanházakban. Ez utóbbiban volt a főhadiszállásunk, háló- és fürdőszobákkal, nagy közös helyiséggel, két és fél konyhával, napozásra, üldögélésre, közös evésre-ivásra alkalmas terasszal. (A Fenyvesi-házban már laktunk, mikor 4 éve a Dél-Dunántúli piros túrát jártuk errefelé.)
Napsütéses időben, szinte májust idéző melegben jártunk egyet a Börzsönyben, a hegység egyik legszebb túraútján.
Ki tudja miért, most sem voltunk sokan, csupán nyolcan. Mivel a túratáv sem volt észveszejtően hosszú, ráérősen bandukoltunk az erdőben, és élveztük az ébredő természet szépségét.
Az egyesületből nyolcan döntöttünk úgy, hogy március idusát a közeli Selmeci-hegységben töltjük. A Bacsófalvi-tónál megadott találkozóra, időre mindenki megérkezett. A környék télies képet mutatott, az éjszaka esett friss hónak köszönhetően.
Szép számmal gyűltünk össze a Lajos-forrás parkolójában a Nőnap alkalmából meghirdetett programra. Vámos Péter túravezetésével 22-en indultak el a 13 km-es körtúrára, a vadregényes Bükkös-patak - Kárpát-forrás - Sikárosi-rét irányában.
Kedden délután Budapestről, a Corona IC-vel, 15-en indultunk Gyergyószentmiklósra, Kolozsváron még Fazakas Feri csatlakozott hozzánk. Reggel 7 órakor érkeztünk meg, ahol a megrendelt busz nem várt minket. Szerencsére, fél óra várakozás után sikerült buszt szerezni, és mint utóbb kiderült, ez lett volna a megrendelt busz, csak a sofőr nem tudott róla . . . . A busszal a túra kiindulási pontjára, a Pongrác-tetőre mentünk.
Juhász Gábor vezetésével kicsiny, ám lelkes csapat küzdötte föl magát február utolsó szombatján a Nagy-Hideg-hegyre. A tetőn - hó már nem lévén - pihenőben várja a ratrak a következő, remélhetőleg havas telet. Kis csapat = gyors haladás: a 3 túratársunk mindössze 6 óra alatt tette meg a több, mint 800 m szintemelkedéssel nehezített 22 km-es távot .
Az eredeti túraterv szerint Salgóbánya volt a kiszemelt bázisunk, ám január közepén már nem volt szabad - számunkra megfelelő - szálláshely sem itt, sem a közeli településeken. Így hát kicsit távolabb, a Szilváskő lábánál megbújó, családias és a vulkáni hegyorom nevét viselő vendégházból indította útjára Domokos Attila túravezető a lelkes csapatot.
Február első túráján ismét próbára tette combizmainkat a jég. A hirtelen jött olvadásnak köszönhetően a jégpáncélt helyenként vékony vízréteg borította, ahol pedig egy kis meredeksége volt az útnak, ott valóságos "gleccserpatakokká" állt össze az olvadékvíz.
