2025. szeptember 9-én vonattal indultunk el kilencen, majd váci átszállást követően a kis, egyvágányú vonattal - mely úgy ringatózott, hogy érzékenyebb túratársunk egyenesen tengeribetegséget kapott tőle – megérkeztünk Nógrád településre. Már többször jártunk erre kirándulni, de ez alkalommal új helyeket is meglátogattunk.
2025. szeptember 2-án jókor reggel vonattal indultunk el, hogy veszprémi átszállást követően Zircen, az állomáson találkozzunk Ágnessal, Gotti évfolyamtársával, valamint Szalay Lacival és Zsolttal. Így a gyönyörű, napos, kellemes időben tizennyolcan indultunk az Apátság felfedezésére.
Augusztus derekán a Fogarasi-havasok árnyékában megbújó, ám magasságával és látványosságával a „nagy testvérrel” vetekedő Jézer – Papusa-hegységben jártunk.
Várpalota tágas központját szépen kiépítették, sőt ottlétünkkor is folyt a tereprendezés. Az impozáns várban érdekes vezetésen vettünk részt. A Magyar Vegyészeti Múzeumot, majd a felújított, volt zsinagógában egy Miró kiállítást is megnéztünk. Végül - még kutyafuttában - a Zichy kastélyban a gazdag kiállítású Trianon Múzeumba is benéztünk. Ide és a közeli Bátorkőre egy túrára még visszajövünk...
Kecskeméten jártunk
Augusztus 19-én verőfényes, de nem túl meleg napon tíz fős csapatunk egy kecskeméti városvezetésen vett részt. Varjú Zoltán idegenvezetőnk az autóbusz állomáson várt minket Szabó Ica társaságában, és pillanatokon belül már Katona József lombokba rejtőzött mellszobránál találtuk magunkat. Kapkodtuk a fejünket, annyi információ záporozott ránk nemzeti drámánk írójának életéről és munkásságáról.
Victor Mónika és Mályi Józsi jóvoltából egy szép nyári kenus élményben volt részünk a Dunakanyar legfestőibb részén. Mónika - mint a repülőtéren szokás - "PKE" szuper csapata Zebegényben" feliratú táblával várt minket. Remek hajókat béreltünk a www.turaprogram.hu munkatársától.
Fogaskerekűvel utaztunk a Svábhegyre. Kővári Anita ökoturisztikai referens vezetésével bejártuk a megújult Jókai-kertet. Jókai Mór itteni életéről, a kertészkedési szenvedélyéről kaptunk ízelítőt. Ezután az Európai Unió támogatásával újjávarázsolt és modern épülettel kiegészített Steindl-villában a színvonalas Madárország kiállításban gyönyörködtünk. Lefelé ereszkedve luxus-épületek mellett jutottunk el a városba vivő buszhoz.
A Szegedi Tudományegyetem Füvészkertjében sétáltunk érdekes vezetéssel, ahol éppen virágoztak a lótuszok. Megnéztük az üvegházakat, a páfrányházat, a lepkeházat és az orchideaházat, valamint a japánkertet. Az arborétum a korábbi vihar miatt le volt zárva.
Ezután a csapat egy része felkereste Szeged szecessziós épületeit, míg mások a szegedi halászlét kóstolták meg.
Az állomáshoz közeli Reimann Bányászattörténeti Miniverzumot néztük meg vezetéssel. Modern épületben korszerűen mutatják be a helyi bányászat történetét interaktív eszközökkel.
Ezután felmentünk a kálvária mentén az Aknatorony-kilátóba. Az impozáns kilátó szerkezetét egy máshonnan ideszállított bányásztoronyból alakították át. Este kivilágítják.
A bányászok védőszentjének nevét viselő Szent Borbála templomban Szerencsés Zsolt plébános úr mesélt nekünk a templomról és Dorog történetéről. Néhány szép dorogi épületet és ezt a templomot is Gáthy Zoltán tervezte az 1920-30-as években.
Először a MATRICA Múzeum -ot és a Régészeti Park -ot néztük meg hozzáértő, tartalmas vezetéssel.
Majd a helyi Szerb templom-ot Ica lányának, Kittinek a közbenjárásával kinyitották nekünk és a gondozója elmesélte a történetét.
Végezetül Kitti saját otthonában megvendégelte a csapatot.