Juhász Gábor vezetésével kicsiny, ám lelkes csapat küzdötte föl magát február utolsó szombatján a Nagy-Hideg-hegyre. A tetőn - hó már nem lévén - pihenőben várja a ratrak a következő, remélhetőleg havas telet. Kis csapat = gyors haladás: a 3 túratársunk mindössze 6 óra alatt tette meg a több, mint 800 m szintemelkedéssel nehezített 22 km-es távot .
Az eredeti túraterv szerint Salgóbánya volt a kiszemelt bázisunk, ám január közepén már nem volt szabad - számunkra megfelelő - szálláshely sem itt, sem a közeli településeken. Így hát kicsit távolabb, a Szilváskő lábánál megbújó, családias és a vulkáni hegyorom nevét viselő vendégházból indította útjára Domokos Attila túravezető a lelkes csapatot.
Február első túráján ismét próbára tette combizmainkat a jég. A hirtelen jött olvadásnak köszönhetően a jégpáncélt helyenként vékony vízréteg borította, ahol pedig egy kis meredeksége volt az útnak, ott valóságos "gleccserpatakokká" állt össze az olvadékvíz.
Jól járt az, aki bakancsra húzható csúszásgátló szerkezetet hozott erre a túrára! A népszerű túraösvényeken - de még inkább az erdészeti utakon - letaposott és jéggé fagyott hó nehezítette a fent említett szerkezettel nem rendelkező túratársaknak a járást.
A 2019-es év első túráját Juhász Gábor barátunk vezetésével Dömösről indulva kezdtük. Ide főképp busszal érkeztünk, majd némi várakozás után még ketten jöttek autóval. Így 17-en indulhattunk el.
Huszonöt fős kis csapatunk ezúttal Szilvásváradon búcsúztatta el az Óévet, persze - hagyományainkhoz híven - nemcsak vigassággal, hanem túrákkal is.
Az elmúlt napokhoz képest hűvösebb, ám szép napsütéses időben indultunk el Dunabogdány központjából a Visegrádi-hegység egyik, talán kevésbé járt, de változatos túraútján. Mérai Róbert vezetésével 15-en gyalogoltuk le - 837 m szintemelkedés mellett - a mintegy 16,7 km-es túrautat Szentendre, Derecske nevű városrészéig.
"21-en indultunk el Brózs Józsi kisbuszával és három autóval a Paklenica Nemzeti Park melletti Starigradba. A határ után megnéztük Varazsdot, majd tettünk egy kis kitérőt Rijeka irányában. Végül is mindannyian szerencsésen megérkeztünk szállásunkra. Voltak, akik a tengerparti naplementében is gyönyörködhettek.
Október utolsó vasárnapján Bogár Sándor túratársunk rákoscsabai tanyáján is föllángolt az őrtűz Székelyföld autonómiájáért. A hatalmas lángnyelveket - nem számítva a bivalyokat, birkákat és szamarakat - mintegy 20-an álltuk körül.
A turistatalálkozó teljes programján összesen 57-en vettünk részt. Magyarországról 30-an, Brassóból (és Székelyudvarhelyről) Szász Ágnes vezetésével 25-en jöttek el, Csíkszeredából pedig 2-en. 1-1 napot velünk tartott a bőcsi Csima család (PKE, 5 fő), Nagy Péter (Kárpát Egyesület, Eger) és zilahi barátaink közül - Szili és Tibi - is megtiszteltek bennünket.