Idén tavasszal ismét szomszéd országban köszöntöttük a Húsvétot. Most Horvátországba, a Papuk-hegységbe, régi nevén a Fekete-hegységbe látogatott kis csapatunk (19 fő). Sajnos az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, de ahogy mondani szokás az adott lehetőségekből a legjobbat hoztuk ki.

A szállásunk Jankovacon volt, amit Jankovich József gróf álmodott meg és hozott létre még a 19. században. A régi üveghuta helyén egy vadászkastélyt építettet (ma turistaház), majd pisztrángtenyésztés céljából két tavat ásatott ki. A vizet a sziklafalon keresztül vezettette el a Kovács-patakba, ezzel létrehozva a 36 méteres Skakavac-, avagy Szöcske-vízesést. Jankovac közvetlen környékét a „Gróf útja” tanösvényen nézhetjük meg, útba ejtve a gróf sirját és egy betyár barlangját, az út legvégét pedig a rendkívül látványos Szöcske vízesés tetőzi be.

Miután péntek délután szép lassan mindenki befutott, kisebb-nagyobb túrákra indultunk a szállás környékén. A legtöbben a már említett tanösvényt járták be, de volt, aki hosszabb távra indult.

Szombaton a Papuk-hegység nyugati felé vettük az irányt, jó pár csúcs megmászása után a fő csúcs a Papuk mellett haladtunk el. Az utunk kezdetben medvehagyma mezőkön keresztül húzódott. Később számtalan tavaszi virágot láttunk. A nap végén egy nem tervezett rövidítésből jó kis hosszabbítás lett, így csak a sötétedésre értünk le a túra végpontjához.

Vasárnap még szomorúbb idő köszöntött ránk, mint előző nap. Esős, ködös és hűvös időben indultunk a hegység keleti vonulatait felfedezni. Több 800 feletti csúcsokat másztunk meg, a Češljakovački vis nevű hegyen egy kilátóról a gazdag fantáziájúak gyönyörködhettek a panorámában, a csekélyebb képzelő erővel rendelkezők csak a végtelen ködöt élvezhették. Egy darabig még kelet felé haladtunk, majd a visszafordulás mellett döntöttünk. A gerincútról letérve egy völgybe érve egy kies erdészházhoz, majd kutatóházakhoz értünk, ahol a víz által meghajtott grillsütőt is megcsodálhattunk. Innen már felfelé vezetett utunk és hamarosan hazaértünk. Este közös vacsorával zártuk a napot.

Hétfőn ragyogó napsütéssel csúfolkodott velünk az időjárás, midőn már hazafelé tartottunk. A közös reggeli (sonkaparti) elfogyasztása után több irányban indultunk el. Erikáék egyenesen Magyarország felé vették az irányt. Attiláék megálltak Alsómihojlácon, a Majláth kastélynál. Mi Tamásékkal még elmentünk megnézni Horvátország magyar emlékeit. Raholcán (Orahovica) a középkori várat egy rövid túrával értük el (Rózsavár). Utána két magyar szórványtelepülést ejtettük utunkba, Kórógyot és Szentlászlót, amelyek megszenvedték a délszláv háborút. Hazafelé még útba ejtettük Erdőd Duna parti erődjét, majd már csak egy autóval még Eszéket is meglátogattuk.

Összességében a rossz idő ellenére jó hangulatban és tartalmasan töltöttük el a Húsvétot Horvátországban.

Mérai Róbert

Galéria I.

Galéria II.

Domok Attila albuma