Jászói víg napjaink

Az idei Turistatalálkozó színhelye a felvidéki Jászó község volt. Az egykori kisváros leginkább a premontrei monostoráról ill. a cseppkőbarlangjáról nevezetes. A település a Kojsói-havasok és a Gömör-Tornai karszt vonulatai között fekszik a Bódva folyó partján.

Péntek estére a helyi autós kempingbe szép lassan megérkezett - néhány kivételtől eltekintve - a társaság színe-java. Örömmel üdvözöltük egymást, néhányan nemrég, mások régebben találkozva egymással. A faházakat elfoglalva vacsorával fejeztük be az estét a helyi étteremben.

 

A földrajzi elhelyezkedés meghatározta a túráink színhelyeit is. Szombaton a Kojsói-havasok felé vettük utunkat. Aranyidán leparkolva a hegység gerince felé indultunk. Az egykor népszerű síközpont lepusztult épületei mellett elhaladva az utunk folyamatosan emelkedett. A kristályos kőzetekből álló talajon a növényzet felfelé övezetesen változott. Dél körül felértünk a nyeregbe, ahonnan először pillantottuk meg a Magas-Tátra csúcsait. Kis pihenő után a hegység gerincén folytattuk utunkat az Chata Erika (Erika turistaház) irányában. A ház előtt nem sokkal egy betonból készült ablakkeret nyújtott lehetőséget a fotózásra, mivel a giccses hátteret újfent a Magas-Tátra szolgáltatta.

 

A menedékházhoz érkezve mindenki elfogyasztotta elemózsiáját és különböző szlovák italokkal csillapította szomját, ki sört ivott, ki - micsoda borzalom - teát vagy Kofolát szürcsölgetett. Néhányan kibélelték gyomrukat jóféle káposztalevessel, de aki nagyobb kihívásra vágyott, az neki vágott a főcsúcs meghódításának. A Kojškovka hoľa (1246 m) tetején egy meteorológia radarállomás mutatta az utat, a hegyre felérve tejfölszerű köd és viharos szél fogadott minket. Néhány csúcsfotót követően sietve távoztunk a helyszínről. Ezután a turistaháznál maradt társasággal összetalálkozva lefelé vettük az irányt. Szép lassan fogyott a szint és az idő, így hamarosan megérkeztünk Aranyida házai közé. A túrát Kedves Panni vezetésével némi jógával vezették le a társaság hölgytagjai. Ezután már csak haza kellett találni. Az estét kellemes vacsorával zártuk a már ismert étteremben.

 

Vasárnap folyamatos esőre ébredtünk. Emiatt kicsit később indultunk a Szádelői-völgy felé, de az eső csak nem akart csillapodni. Még rendesen esett, amikor elindultunk az egykori vármegye központja, a tornai vár felé vezető úton. A várat folyamatosan állítják helyre, így kifüggesztett szövegek bíztattak minket, hogy vigyünk fel a várba néhány homokkal teli vödröt. Ennek a kedves kérésnek többen nem tudtak ellenállni, így több csöbörrel járultunk hozzá az egykori erősség helyreállításához. A várhoz érkezve kicsit megpihentünk, kivárva az eső csillapodását, így már bátran nekivághattunk a sziklaerősség felfedezésének.  Az erődített hely visszaépítése még néhány évig bőven ellátja munkával az itt dolgozókat, mármint ha marad rá pénz.

 

A történelmi helyek iránt étvágyunk csillapítása után elindultunk a Szádelői-fennsík meghódításának. Utunk a földrajztanárok minden vágyát kielégítette, amennyibben tanulmányozhatták a karsztjelenségek megannyi csodáját, ellenben másoknál a szitkozódás különböző fokozatait hozta felszínre a mészkősziklákon való botorkálás kapcsán. Végül mindenkinek véget ért az élvezete ill. szenvedése, felértünk a fennsíkra. A Szádelői-szurdok szélére kimerészkedve mélyen bepillanthattunk a völgybe és szebbnél-szebb fotókat készíthettünk. A fennsíkon haladva gyönyörű réteket érintve végül a völgy felé kanyarodott utunk. A völgybe leérve legnagyobb örömünkre nyitva találtuk a turistaházat, itt kellemesen megpihenve elfogyasztottuk megérdemelt italainkat ill. ételinket. A házat elhagyva hamarosan a völgyben haladva, immáron alulról csodálhattuk meg a korábban felülről látott sziklaalakzatokat. A szállásra visszaérve az estét a vacsora, a vetítés és egy kis szolid táncmulatság tetőzte be.

 

Másnap, hétfőn többen Kassa városát tették úticéljukká. A gyönyörű napsütésben búcsúztunk Kassa történelmi műemlékeitől és az idei Turistatalálkozótól.

 

Galéria

Archív: