A KÁLI-MEDENCE PEREMÉN

 


Ezen az utolsó októberi szombaton a mindszentkállai Káli-turistaház előtt gyülekeztek az aznapi túránkhoz a rég nem látott túratársak.


Heten a fent nevezett szálláson, többen más helyen töltötték az éjszakát és Balatonfüredről csatlakozott hozzánk Brózs Józsi és ismerőse. Végül 15-en indultunk el meglehetősen borús és szeles időben. A szentbékállai kőtengert elérve többen heves késztetést éreztek, hogy megmásszák az ingókövet és csoportos libikókázásban vegyenek részt. A palotaromot elhagyva pillanatra megálltunk a katolikus templom melletti teraszon és gyönyörködtünk a panorámában. Szentbékálláról utunk lassan kúszott fel a Fekete-hegyre, ahonnan már a Balaton víztükre és a környező tanúhegyek is feltűntek. Az esztétikai élményt némileg csökkentette az egyre erősebben fújó szél. Ebédünket az Eötvös Károly-kilátónál költöttük el. A Fekete-hegyen érintettük a Bika-tavat és ligetes terepen haladtunk tovább. Balatonhenyére jelzetlen úton, időnként az ösvényt keresve érkeztünk le. Itt nagy szomorúan tapasztaltuk, hogy a helyi presszó és bolt éppen felújítás alatt áll. Monoszlóra már a sárga jelzésen haladva értünk és megcsodáltuk az egykori Árpád-kori templom szépen felújított épületét. A falut elhagyva egykori birkalegelőn átvágva érkeztünk be az erdőbe és az egyre emelkedő úton érkeztünk meg túránk végpontjához a Hegyes-tűhöz. A rengeteg látogatót kerülgetve másztuk meg a csúcsot és vetettünk egy utolsó pillantást a Káli-medencére a lemenő nap fényében. A napot Hanna és Eszter fenséges vacsorája aranyozta be. A vacsora előtt és után heves csocsó csaták zajlottak a leamortizált asztalokon.

Másnap már csak 12-en indultunk el, de ragyogó napfényben és kellemes hőmérsékletben. Először a Mindszentkálla mellett emelkedő Kopasz-hegyet másztuk meg egy hosszú lépcsősort leküzdve. A hegytetőre felérve káprázatos kilátásban volt részünk minden irányban. A fotózás után déli irányban haladtunk tovább, előbb erdőben majd szőlők és présházak közé érve. Az őszi színes lombozat szépséges keretét adta a háttérben magasodó tanúhegyeknek. A Csobánc, a Szent György-hegy, Szigliget, Gulács, Badacsony és a Tóti-hegy ismerős kontúrjai integettek felénk. A tapolcai utat keresztezve újra szőlők között haladtunk, majd újra erdőbe érkeztünk, majd újra szőlők következtek. A Csönge-hegy homokkő szikláin fogyasztottuk el ebédünket, ahonnan a fák lombjai között a Gulácsra és a Tóti-hegyre láthattunk rá. A salföldi pálos kolostor romjai között a tölgyfák lombjai alatt megérintett minket a hely szellemisége. A salföldi kőtengert érintve érkeztünk be Kisörspuszta házai közé. Mivel a települést a Kvarc- és Ásványbánya gyakorlatilag körbebányászta a jó minőségű homokért, csak illegálisan a bánya területén áthatolva tudtunk továbbhaladni. Ösvényeken felfelé haladva értük el az erdei utat, amely már a Tepécsi-hegyre vezetett minket. Az erdőből kiérve szőlők mellett vezetett az utunk, innen gyönyörű kilátásunk nyílt a Balatonra. Újabb erdőn keresztül érkeztünk Kővágóörsre, ahol szépen felújított házak között értük el az itt hagyott autókat. Miután a társaság nagy része elindult hazafelé, még néhányan útba ejtettük a kővágóörsi kőtengert. Ezután már mi is hazafelé vettük az irányt.

Mérai Róbert túravezető


Galéria


 

Archív: