KÁRPÁTOK BÉRCEIN VÁNDORÚT: MEHÁDIA

Őszi Mehádiai-hegység túra
Az idén őszre tervezett Karas-Néra túra elmaradása hívta életre
hirtelen ezt a 2016 nyarán már végigjárt Mehádia túrát.
Mivel szorított az idő,- ősszel, mint már megtapasztaltuk, nem jó
belecsúszni az októberbe, csúnya viharokat, esőt, havat lehet
kikapni,- gyorsan kellett döntést hozni.
Erdély, magas hegy, de hová?
Így esett a választás erre, a viszonylag könnyel elérhető és
gyönyörű hegységre, melynek Vámos Laci révén már meg is volt
a GPS-es útvonala forrásjelekkel.
Mint kiderült, az esélyes túratársak a tervezett Karas-Néráról sem
értesültek, egyáltalán nem készültek erdélyi vándorlásra, és annak
ellenére, hogy 2016-ban sokan, 29-en már bejártuk, 4-en mégis
nekivágtunk. Telihay Gergő, Soós Gábor, Nagy Lajos és én, Zánki
Pil Zsuzsa.
Energiaellátásra vittünk össz.: 20+30 ezres powerbankot, meg egy
napelemet a mobilok mellé.
A jelentkezőknek elküldött, Mapy-n szerkesztett túraútvonal
némileg eltért a 7 éve bejárttól, amit később még módosítottunk.
Herkulesfürdőről a megérkezés késő délutánján megindultunk
felfelé, de a legközelebbi, város feletti, lejtős, nem éppen
sátorozóhely feltúrt, medveszaros látványa visszamenekített
kempinget keresni. Úgyhogy első éjszakánk egy kis eldugott
magánkemping lett.
Másnap reggel egy vadromantikus sziklás szorosban mentünk
fel,- nem a tervezett úton,- később egy patak mellett, ami érdekes
módon egyik térképen (se papír, se Mapy) nem szerepelt. A
Domogled csúcs alatt tértünk rá a követendő útvonalra és értük el
a hajdani 2-es tábort, a pihenőházas Polana Musuroane-t. Itt a ház
mellé egy piros nagy buszt telepítettek azóta, amiben 12 hálóhely,
meg egy CSERÉPKÁLYHA! lett beépítve. A régi forrás azonban
döglött volt, viszont találtunk mellette, hatalmas, érintetlen
vizeskannákat, valami táboroztatásból maradhatott meg, így
mégsem maradtunk víz nélkül. Aznap hárman még nekivágtak a
Domogled 2 csúcsának. (Domogledul Mare 1105m és
Domogledul Mic 1095m).
Következő napunk nem lett túl szerencsés víz szempontjából. A
hosszú, régi=új útvonalat követtük pontosan, bár a napos idő
kedvezett, kettő forrást is kiszáradva találtunk. Ugyan útközben a
másik kettő működőnél alaposan feltöltekeztünk, mindenbe víz +
leittuk magunkat, a nap végi táborhelyen is kiszáradt forrás
fogadott. Valószínűleg emiatt a régi esztena is meghalt, se ló, se
kecske, mint hajdanán. Kárpótlásul Gergő végre talált ehető
őzlábgombát a hatalmas fűben, mindannyiunknak. (Ez egy olyan
kivételes, őszi, erdélyi túra volt, hogy sehol se láttunk ehető
gombát, előzőleg nagy lehetett a szárazság!)
Gondoltuk, reggel lemegyünk út nélkül 300 m-t egy a Mapy-n
szereplő patak forrásához, de vajon mi vár ránk a túloldali
visszamászásnál?
Ez a másodszori vízhiány alaposan elbizonytalanított minket a
jövő útvonalát illetően!
Másnap végül mégis az eredetileg is tervezett útvonalat
választottuk, nagy kerülő, meg az is szintvesztés, de talán
megbízható forrás van a Mapy szerint!
Gyönyörű, új szakaszt sikerült hozzákapcsolni, a Tasna-szurdok
tetején lévő Polanával, (forrástalálás Mapy segítségével) meg az
onnan felvezető sziklaszurdokos, hatalmas fás, ligetes völggyel,
az izgalmas, mert vizesen kiváltképp csúszós, nem könnyű
sziklamászásos tereppel, hogy aztán visszacsatlakozzunk a 7 éve
rögzített útvonalba. Utóbbival sajnos megint nem volt
szerencsénk, a sárga jelzés még megvolt, viszont ösvénynek
nyoma se! Elképzelhetetlennek tűnt, hogy eleve volt-e itt valami
útféle. Benőtt ősvadon, megszenvedtünk vele rendesen, mire
felértünk egy már kitaposott piros-sárga jelzésre, ami felvitt a
Fehér keresztre. (Vicces, hogy 2 egyforma névvel ellátott
oszlopos tábla szerepel, 2 egymáshoz közeli csúcson, egyiken:
Pietrele Albe 1335 m, a másikon ugyanezzel a névvel, 1340 m.)
Ott a jobb oldali pirosat, a már régebben bejárt útvonalat
választva kissé elkavartunk a lefelé menetben, de mielőtt ránk
sötétedett volna, találtunk egy épphogy megfelelő táborozási
helyet a 4 sátornak. Persze víz megint sehol. Reggeli egyeztetés
után, megszavazva az irányt:) hamar megleltük az utat, amiről
letértünk, így máris elértük a csodás, ligetes, terebélyes, ősbükkös
4-es tábort. Gábort a csomagoknál hagyva hárman elmentünk
vizet keresni, hál'isten itt nem csak a kiszáradt forráshelyet
találtuk! Örömünkben egy alvázmosást is megejtettünk. Közben
Gábort pásztorkutyák fenyegették, a később odaérő csobán
mentette meg a helyzetet.
A többször is megtapasztalt, kiszáradt források rossz élménye
felülírta a kalandvágyat, ezért nem folytattuk tovább az utat.
(2016-ban sem mentünk tovább, de jó lenne egyszer teljesen
körbejárni a karrmezőt, az E8-on.)
Úgy döntöttünk, hogy visszamászunk a Fehér keresztre és ott a
másik, E8-nak jelölt piroson megyünk le.(Ez a papírtérképen nem
is jelzett turistaút!)
Ott aztán érdekes meglepetés ért, az eredeti, Mapy-n is jelzett,
piros E8-ast átfestették sárgára! Világossá vált, ezért nem
gondozták és hanyagolták el a másik, majdnem párhuzamos
felmenő utat, amit megszenvedtünk, mert azt megszüntették.
Ha ezt előre tudjuk!
Gyönyörű napsütésben érkeztünk le Tasna Polanara, ahol Gábor
tüzet rakott, Lajossal ápolta. Kellemes esténk volt. Ugyan a végén
lepisiltük a parazsat, Gábor Gergővel éjjel még földdel is
betemette a biztonság kedvéért.
Másnap lementünk a csodás Tasne-szurdokon. A tetején lévő
esztenában még ott volt a férfi gazda, így tudtunk venni friss
telemeiát. Lajos padra letett sajtját, míg fizetett, a kutya elcsórta.
Az asztal alól édes, ártatlan szemekkel fogadta a számonkérést,
miközben még nyalta a száját az utolsó falatok után.:) A gazda
persze adott helyette egy másikat. (Reméltük nem tángálta el az
ebét utánunk.)
Nem volt szép időnk lefelé a sziklákon, esős, ködpárás, de így
még misztikusabb lett a látvány.
A vízesés melletti, mesebeli, még most is használható, öreg
vízimalom működéséről Gábor után bemászva kaptunk szakszerű
magyarázatot.
A Cserna partján lévő étterem sajna nem működött, a mellette
lévő útfelújítás miatt áram se volt, a kedves tulaj azonban
megengedte, hogy a szemerkélő esőben a terasz alatt ehessük a
sajátot, meg sört is kaptunk.
Mivel Lajosnak mindenféleképp haza kellett mennie egy nappal
előbb, meg az időjárás sem volt kedvező, gondoltuk lemegyünk
Herkulesfürdőre, aztán ott keresünk még egy sátorhelyet. De az
ígért busz csak nem jött. Végül Gábor stoppolt egy személyautót,
amiben 4-en hátul + egy nagy hátizsák, kerültünk igazán közel
egymáshoz!:)
Végigsétálva Herkulesfürdőn, ketten fürödtek is, megcsodáltuk, ki
már hanyadszor, a pusztulásában is gyönyörű fürdővárost.
Gábor felvezetett minket egy a város fölötti platóra, ami, mint
kiderült, aránylag kellemes sátorhelynek bizonyult. Csábítóan
hallatszott fel a jó balkáni zene.
Másnap délben megkezdődtek a hazautazások.
Összegzés néhány kérdéssel és némi tanulsággal:
a gyakori nézet-különbségek: - Merre menjünk, erre? Nem,
arra!:), ellenére a visszajelzésekből ítélve, jól éreztük magunkat.
Ez egy másfajta túrázás volt, mint amit megszoktunk. Gondoltam,
4 fős csapatunkban, mindenkire szükség lehet, nem diktatórikus
vezetés kell, hanem megosztjuk a feladatokat, és egyénenként
bedobjuk, ki amit tud. Adott volt a végiggondolt, megtervezett
útvonal, akadt akinek helyismerete és emlékei is voltak, volt egy
türelmetlen hajcsárunk:), másnak jó szeme volt, meg némi
tájékozódási képessége időben észrevenni a jelzéseket.
Demokrácia volt, annak minden előnyével, de hátrányával is!
Azért csak összehoztuk!
Utunk során nem találkoztunk macival, de friss, max.1 napos
mancsnyommal igen, a lerakatokon kívül!
Megúsztuk a találkát a viperákkal és skorpiókkal.
Majdnem minden nap esett kicsit, általában csak szemerkélt,
egészében jó idő volt és meleg.
Veszteségek: Lajos mindkét cipőtalpa levált, de végül kötözéssel
jól tudta folytatni! + az én egyik túrabotom eltört egy sziklán.
Megtett túra (+a nem tervezett kitérőkkel): kb. 68 km
Színt: kb. 3500 m
Zánki Pil Zsuzsa