Egy szép júniusi reggel, vidám és lelkes társaság gyűlt össze a Nyugati pályaudvaron, a Szobra induló vonat peronjánál. A vonatra felszállva főleg beszélgetéssel múlattuk az időt. Később a buszra átszállva Kemencéig vitt az utunk. Miután leszálltunk, többen a helyi bolt felé vették az útjukat. Itt kávéval vagy kólával pótolták a hiányzó koffein mennyiséget.

Galéria

Ezután már nem volt apelláta, nekiindultunk aznapi túránknak. A Csarna-völgyben haladva először egy vidáman pöfögő vonat előzött meg bennünket, némi köhögésre ingerelve a társaság érzékenyebb tagjait. A kemencei üdülőtelep házai között kúszott az utunk egyre magasabbra. Kutyasétáltatók mellett elhaladva értük el a Börzsöny legnyugatibb vonulatának lassan emelkedő gerincét. Innen folyamatosan kapaszkodtunk felfelé. 

Holló-kőnél népes társasággal futottunk össze, akikről kiderült, hogy tót atyafiak, akik nem tudni milyen megfontolásból a Börzsöny megismerését tűzték ki aznapi céljuknak. Miután a Salgóvár romjait elértük, főleg lefelé vezetett utunk, némi kanyargással fűszerezve. Az utolsó emelkedőt leküzdve, a Magyar-hegy a déli oldalán, száraz csertölgyesben haladtunk egyre lejjebb, aztán elértük a völgytalpat. Egy patakon átkelve már egyre közelebb láttuk Nagybörzsöny háztetőit.

A faluba beérve még felkerestük a helyi éttermet, ahol némi seritallal ill. üdítőkkel csillapítottuk szomjunkat. A buszra felszállva, majd a vonatot is felhasználva érkeztünk meg a kiinduló pontunkra a Nyugati pályaudvarra.

Összefoglalta és a túrát vezette Mérai Róbert

Galéria