KERESZTÜL A BÖRZSÖNYÖN

Egy meglehetősen szomorkás - már ami az időjárást illeti - szombat reggelen örvendeztünk egymásnak a Nyugatiban.

Végül öten szálltunk fel a vonatra, plusz velünk utazott Saci régi ismerőse Jani, akit látásból mi is ismertünk a teljesítménytúrákról. Tőle Vácon elbúcsúztunk, - mivel egy teljesítménytúrára igyekezett Szokolyára - de nem végleg. Szobon átszálltunk a buszra, ami Letkésen tett le minket. A falu házait elhagyva a hegyek felé fordultunk és hamarosan feltűnt a Nagy-Galla impozáns tömbje. A csúcsra meglehetősen meredek út vitt fel, amit lihegve bár, egy kis esővel nehezítve, de abszolvált a társaság. A hegytetőről pompás kilátás nyílott a Dunakanyarra, bár a levegő meglehetősen párás volt.


A hegyről lefelé Márianosztra felé vitt az utunk, némi kerítésmászás után megleltük a legrövidebb utat a falu felé. Márianosztrán a helyi műintézményben egy kis pihenőt tartottunk, ahol elköltöttük elemózsiánk egy részét is. A falu végén az út mentén, a bokrokon szalagozás tűnt fel, ami egy terepfutóversenyt jelzett, aminek a versenyzőit hamarosan felfedeztük a hátunk mögött, akik ezután folyamatosan előzgettek minket. Kóspallagra beérve ismét enyhülésre vágyva útba ejtettük a helyi konditermet, ahol reggeli ismerősünk Jani tűnt fel, aki folyékony doppingszerrel próbálta magát újra formába hozni.


Ebédünket elköltve Szokolya felé vettük az irányt, most már a futók helyett, telejesítménytúrázókkal együtt. A nagy várakozással várt, érdekes nevű Krisztus szamara kő helyén csak egy kis kövecskét találtunk. Az erdőből kiérve már feltűntek Szokolya házai és a faluba beérve hamarosan elértük a buszmegállót. A busz után vonatra szálltunk és hamarosan megérkeztünk utunk végállomására.

Mérai Róbert


Galéria


 

Archív: