Két telekocsival, pontosan kilencen mentünk a nyári szünet előtti utolsó nyugdíjas túránkra. A korábbi kánikula után aznap a levegő nem volt túl meleg és hűs szél simogatott minket végig a túra alatt.

Vencike egyszemélyben képviselte az ifjúságot és a férfiakat, így javított minden statisztikánkon. A társaság egyik fele a túra előtt barangolt a fehérvárcsurgói Károlyi-kastély példásan karban tartott tavas kertjében.

Egy gusztusos, terjedelmes, ápolt, nyírt tóparti piknikező hellyel indul a Gaja-völgyi Tájcentrum útja. Sajnáltuk, hogy akkor még nem volt ebédidő. A festői Gaja-patak mellett vezetett az utunk, amely árnyas, széles, sima, vízszintes túraútját szinte sétánynak lehet nevezni. Kisebb kalandot keresve keresztülgázolva a patak felgyűlt hordalékán felmásztunk a „Rigó-lyuk”-ba, amely egy barlanglyuk lehet. A térképen jelölt „Sobri Jóska barlangjá”-t nem találtuk – jól elrejtőzött a bakonyi betyár.

Elérve a Bodajk szélén levő Tölgyes Tábort, visszafordultunk, de egy másik utat választottunk, ami a Gaja-patak melletti hegy oldalában és tetején vezetett. Itt már meredek, sziklás úton haladtunk, amely itt-ott megajándékozott minket egy-egy panorámával. Egy ilyen helyet választottunk ebédelésre, pihenésre. Majd lementünk a Károlyi-kilátóba. Ugyanis a hegyről lefelé a hegy oldalából nő ki a Károlyi-kilátónak elnevezett fémszerkezet. Sűrű zöld lombos táj tárult elénk. Ide látszott a Fehérvárcsurgói-víztározó is. A később útba esett Alba Regia forrás már régebben kiszáradt.

Egy láthatóan alig használt keskeny túraúton jutottunk vissza a parkoló autókhoz. Kellemesen elfáradtunk. Összesen 8 km-t tettünk meg és 200 m szintet teljesítettünk.Ősszel folytatjuk a keddi nyugdíjas túrákat! (Talán a nyugdíjasaink száma is gyarapszik addigra?!)

Párkány Erzsébet

Galéria