Az Úr 2023. esztendejének 21. napjának reggelén Nógrád vármegyébe, Kismarosra utaztunk, hogy aztán Törökmező érintésével elgyalogoljunk Zebegénybe.

A napok óta változékony időjárás hála Istennek ezen a napon éppen a kedvezőbb arcát mutatta. Igaz, napsütést nem kaptunk, de jók voltak a látási viszonyok és még csak hideg sem volt, cserébe néhol találkoztunk némi sárral. Kismarost É-Ny irányban hagytuk el, ahol a város szélén egy, az üdülőövezetből lassanként lakóövezetté átalakuló utcákon mentünk, majd a Testvér-forrást elhagyva a Csömöle-völgyben lassan emelkedve mentünk a Hosszú-bérc (345m) és a Boglya-kő (273m) irányába. Valahol itt értük el a túránk legmagasabb pontját, ahol havas tájat is láthattunk.

A mögöttünk hagyott út mindnyájunk számára érdekességet adott a völgy egész hosszában, annak a sokszor meredek oldalába ritkásan, szétszórtan álló hétvégi házak látványa miatt. Ezután letérve a pirossal jelzett útról déli irányba, a Toronyalja-horgásztó felé fordultunk, ahol mellénk szegődött, a tavat tápláló Pokol-völgyi-patak, amit utunk két helyen is keresztezett a tóig. A túra tervezésénél nem különösebben érdekelt ez a dolog, így a helyszínen szükség volt néhány kreatív gondolatra és ügyességre, hogy átkeljünk a Dunába igyekvő vizeken, de megcsináltuk. A tó után felmentünk a Pálos Kolostor romjaihoz. Ezután a Kishanta-patak völgye következett. Itt is egyszer át kellett menni a patakon. Itt, a gázló mellett látszott a hajdan volt gyalogos fahíd, amit mára már a természet egyre nagyobb sikerrel visszahódít.

A törökmezői utat elérve kicsit megpihentünk és azt találgattuk, hogy milyen havas csúcsokat látunk É-Ny irányban. Az a havas csúcs a Kopasz-hegy (539m) volt. Talán az eddigi kalandok miatt a Törökmezői Turistaház mellett lévő kalandpark egyikünket se hozta lázba. Itt, a turistaház ital és melegétel kínálatából választva költöttük el ebédünket. Már túl voltunk utunk nagyján, azért még várt ránk kihívás a kb. 7 km-en, amit a Malom -patakot négy helyen keresztező utunk jelentett. Ezeket az akadályokat is sikerrel leküzdöttük és kisebb, nagyobb beázásokkal az egyre későbbi szürkületben elértük Zebegény vasútállomásán a 17 órás vonatot.

A kényelmes és gyors vonaton egy igazán jó és élménydús kiránduláson voltunk túl, amin megmásztunk 410 m-t, de a csekély szintért kárpótolt minket a hétszeri (mesebeli) patakátkelés. Mindezért az élményért 21 km-t kellett megtennünk a Börzsöny déli lankáin. És hogy nekem mi a tanulság ebből a túrából? Hát az, hogy nem számít átmegy e, és hányszor az út a patakon, mert ha átmegy, akkor mi is át fogunk menni.

Domokos Attila

Galéria