Az év 49. napján Nógrád vármegye két településének -Kishartyán és Kazár- határában lévő látványosságokat látogattuk meg.

A napot Kishartyán déli oldalán lévő Mindszentek Királynéja Templom parkolójában kezdtük. Innen rövid sétával értük el az első látnivalót, a Kőlyuk-oldalt. A völgyben lévő tanyát elhagyva szemünk elé tárult a 20-30m magas, 300m hosszú, délre néző kőzetfal, melynek legmeredekebb részén pillantottuk meg a kőlyukat. E természeti képződmény keletkezése a 30 millió évvel ezelőtti késő oligocén és koramiocén, más néven egri-eggenburgi korszakra tehető, amikor az itt hullámzó tenger parti sávja volt. Ebben a sárgásbarna, nagy kvarctartalmú homokkősziklában lévő lazább üledék kimosódásával üreg keletkezhetett. Ezt az ember alakította tovább, ami menedékül szolgát a tatárdúlás és a török megszállás idején. Később, a XIX. század végéig szerzetesek és remeteék menedéke volt. A kőfal lábától az abba belevájt, merek lépcsőn lehet felkapaszkodni az üregbe. Innen csodás kilátás nyílik az alatta elterülő Kővölgyre és távolabb lévő hegyekre, valamint szétnézve a kőüreg helységeiben elképzelhettük, hogy éltek itt az emberek.

A lépcsőn leereszkedve nekieredt az eső, ami nem könnyítette meg az amúgy is sáros visszautat a parkolóba, ugyanis innen mintegy 14 km-es autózással mentünk át Kazárra a riolittufa földfelszíni megjelenéséhez vezető túraút parkolójába. Innen enyhén emelkedő, két kilométeres séta után láttuk meg a Közép-Európában egyedül álló, 20 millió évvel ezelőtti, miocén-kori Mátra vulkáni kitöréseinek szórt anyagából létrejövő, víz és fagy erodálásával kialakuló rendkívül látványos kazári riolittufát. Ez a piroklasztikus kőzetek egyike, a riolittufa nem csak látványra lenyűgöző, de egy hasznos anyag a mezőgazdaság számára, ahol őrleményét igen gazdag nyomelem- és ritkaelem-tartalma okán kőportrágyaként hasznosítják. Miután lentről és fentről is kigyönyörködtük magunkat tovább indultunk az enyhe emelkedőn és elértünk egy jól kiépített pihenőhöz.

Itt elidőztünk egy keveset, majd egy fenyőerdőben vezető úton megérkeztünk egy tóhoz, aminek a vize egy elhagyott külszíni bányában gyűlt össze. É, É-K irányban szép erdei úton tovább haladva és a Salgótarián Öntöde-Nagybátony villanyvezeték alatt értük el a Zagyva folyót. Itt Ny-nak vettük az irányt, változatos úton eljutottunk túránk legmagasabb pontjára, az 504 m magas Kota Nmtj 05 pecsételő helyre. Éles kanyarral D-nek fordulva felvettük a kiinduló pontunkra vezető irányt. Azért még a lefelé vezető úton is megkínált minket egy kisebb zápor, de egy kevés napsütést is kaptunk. Utunk végén keresztül vágtunk egy mezőn, ahol sikerült elég alaposan megszabadulni a bakancsainkon felhalmozódott sártól.

Remélem az ebben a témakörben is művelt olvasót nem untattam e két földtani alapszelvényre (kőzetrétegtani és időrétegtani etalonok melyek viszonyítási alapként szolgálnak más területek képződményeinek meghatározásában) vonatkozó némiképp bővebb rátekintéssel. Megtett út 2+14 km, szintemelkedés 67+445m.

Ezzel a programmal véget is ért a téli túrák ideje, amelyek lebonyolításának nehézségét a gyakran változó, sokszor szélsőséges időjárás adja, illetve erre figyelemmel szükséges tervezni is. Jöhetnek hát a szép időt ígérő, újra éledő, virágzó természetet megmutató kalandok.

Domokos Attila

Galéria