Látogatóban a tereskei Lánglovagnál
Juhász Gábor tagtársunk (a tereskei Lánglovag) meghívására 2016. május 28-án baráti összejövetelt tartottunk Gábor épülő-szépülő tereskei birtokán. Amióta Gábor birtokos lett, az általa szervezett és vezetett nagyszerű túrákon és azokon a PKE eseményeken, ahol sok munkát adó gazdálkodói, rekonstrukciós munkája mellett ott tudott lenni, gyakran és nagy szeretettel beszélt erről a nógrádi településről, ahol felesége, Vera asszony is született.
Már egy esztendővel ezelőtt kijelentette, hogy az első adandó alkalommal, amikor eljut a munkával odáig, meghívja az egyesület túrázóit egy sörre és egy zsíroskenyérre. (Hozzá természetesen a saját kertjében termesztett friss hagymával.) Gábor szavatartó ember, mi meg alig vártuk, hogy mehessünk! Hozzánk illő módon három tűz közé fogtuk a tereskei Lánglovagot (hogy miért e cím, azt fedje jótékony homály…), ugyanis (dél) keletről és (dél) nyugatról is kerékpáros támadást indítottunk ellene. Ezeket a hadtesteket a busszal és személyautóval érkező centrális erők egészítették ki.
A dél-nyugati szárny Pomáz – Szentendre – Váci rév – Vác – Rád – Keszeg – Alsópetény – Bánk – Tereske (63 km) távon, a dél-keleti pedig a Bag – Iklad – Galgamácsa – Galgaguta – Nógrádkövesd – Romhány – Szátok – Tereske (52 km) útvonalon indította az átkaroló hadműveletet. Gábor nagy örömmel és felkészülve fogadta a támadókat.
A sörök legurítása és a zsírosdeszkák elpusztítása után a birtok körbenjárása következett. Az elvégzett valóban hatalmas munka megszemlélése után (Gábor szóban is elmondta, hogy mit, hogyan és miért csinál úgy, ahogy, de enélkül is jól kivehetően rajzolódott ki egy olyan jövőkép, ami illik Gábor letisztult egyéniségéhez, ahhoz az életformához, amely sokak számára minta lehetne.) szakavatott helyi vezetés mellett a kompánia átballagott a vendéglátó közvetlen szomszédságában lévő nagy múltú templomba, amiben a főhajó északi oldalán található Szent László legendát megjelenítő középkori freskó a legteljesebb e tárgyban fennmaradt hazai kincsünk.
A templom meglátogatása után elnökünk Vámos Laci „rittyentett“ egy bográcsgulyást. A „gulyáspartit“ a sok hozott finomság és a szomjat oltó gyümölcslevek melletti, éjszakába nyúló disputa követte. Az ottmaradók választhattak a finom hűs, ám még a szakipari munkák közepette álló vályogházi szobák és a sátrazás között. Egy kisebb társaság a lefekvés előtt egy éjszakai „főutcázásra“ is kedvet kapott. (Ezúton is elnézést kérünk a helyiektől, ha esetleg hangosabban suttogtunk volna.)
A szinte a magas hegyek világát idéző égbolt fekete hátterén kontúrosan fénylő csillagokra való megunhatatlan rácsodálkozás után hajnalra erős pára lepte be a sátrakat és a füvet, de a legkorábban kelők sem tudták megelőzni a birtok urát, aki két térdén térdepelve már akkurátusan dolgozott a virágágyásokban. Voltak, akik egy kora reggeli rövid Tereske néző sétára indultak, voltak, akik hosszasabban pihenték ki a szép este „fáradalmait“, de a közös reggeli után mindannyiunkra az összepakolás nagyon nem szeretett feladata várt. A búcsúzáskor úgy láttuk, hogy házigazdánkat nem viselte meg a három oldalról érkező támadó sereg. Jókedvűen azzal bocsátott utunkra, hogy bátran próbálkozzunk jövőre is!
Galériák