A PKE nyugdíjas túracsapatából kilencen 2023. június 20-án az óriási melegben is elindultunk  hogy felfedezzük a közeli Martonvásáron a híres kastély és park látnivalóit. Továbbá a Beethoven emlékmúzeumot is látni akartuk.

Meleg, napsütéses időben vonattal érkeztünk Martonvásárra, és a kastélyhoz vezető árnyas Brunszvik-Dreher úton volt alkalmunk megcsodálni az angolpark terebélyes fáit és az alattuk dúsan növő bokrokat, aljnövényzetet. A park kerítésén molinókon mutatják be a város közelmúltbeli fejlődését, és az egyik képen a kastély  jelenlegi formájának kialakulását bemutató képeket láthattunk.

A Brunszvikok négy, egymást követő generációja alakította ki a kastélyt és a parkot. Idősebb Brunszvik Antal, aki akkoriban nádori ítélőmester volt, kb. 1750 körül először bérbe vette, majd megvette a birtokot. Fia, a fiatal Brunszvik Antal megörökölte a birtokot és 1785-ben földszintes barokk kúriát építtetett. Sajnos nem sokáig élvezhette a szép kastélyt, mert néhány év múlva meghalt. Felesége, a szép, okos és szorgalmas született Seeberg Anna bárónő folytatta a birtok fejlesztését és szépítését. Négy gyermekük volt, a legidősebb, Teréz, apja halálakor 18 éves volt, Ferenc, Jozefin és Karolina voltak  a fiatalabb testvérek.

Beethovennel "személyes ismeretségük 1799 májusában kezdődött. Seeberg Anna két idősebb lányával, a 24 éves Terézzel és a 21 éves Jozefinnel Bécsbe utazott, hogy a lányok zongoraleckéket vegyenek és persze, megfelelő férjet találjanak." Lett zongoratanítás is, de a létrejött kapcsolat még fontosabbá vált. Beethoven 1806-ban Brunszvik Ferenc meghívására Martonvásárra is ellátogatott, (akkor még a barokk stílusú kastélyt láthatta), és a Brunszvik-lányok és a "Mester" sokrétű és rejtélyekben bővelkedő kapcsolatáról bőséges látni- és hallgatni valókat találtunk a kastély szélső szárnyában elhelyezkedő Beethoven Múzeum megtekintésekor.

Az építkezők nem nyughattak, Ferenc 1830 körül klasszicista stílusban építtette át a kastélyt (ekkor történt a Szent Anna templom integrálása az épületbe), majd fia, Géza 1870 körül angol neogótikus stílusban alakíttatta át az épületet. Talán azért, mert úgy érezte, az angol parkhoz angol stílusú épület illik. A parkot szépen rendben tartják, és a nyári nagy melegben kellemes volt a tóparton az évszázados fák alatt hűsölni és nézni, ahogy a kacsák ennivalót keresnek vagy úszni tanítják a kiskacsákat.

Egy tanösvény halad végig a parkon, tábláiból megismerhető a park és kastély kialakulásának története. Néhány, a park különleges fáit ismertető táblát is találtunk, és próbáltuk megtalálni a megjelölt fákat (a nagyon öreg kislevelű hársfát megtaláltuk, a kastély mögött). A mocsári ciprusokat is felismertük, de néhol szegények léggyökereit a fűnyíró lekaszabolta. A területen átfolyó Szent László patak felduzzasztásával létrejött kis szigeten, ahol a nyáresti Beethoven-hangversenyeket tartják, szerencsére remek állapotban él egy idős példány, amely már 1800-ban is ott lehetett, annak a léggyökerei látványosan jól érzik magukat. Körbe kerültük a szigetet, ahonnan szép kilátás nyílik a tavon keresztül a kastélyra.

Mikor a Brunszvikoknak el kellett adni, akkor egy rövid intermezzo után a Dreher-családé lett a birtok, majd az államosítás után a MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete települt be. Lehet, hogy ez valamelyest megvédte a kastélyt és a parkot az enyészettől, de a kutatás annyi fő és melléképülettel, úttal, felvonulási épülettel, lakópavilonnal, üvegházzal, autóparkolóval,  kukás kontérrel terheli meg ezt a valaha szép környezetet, hogy szegény Seeberg Anna, ha feltámadna, nem találná meg kedvenc helyét a parkban.

Bejártuk a parkot, a tóparton meguzsonnáztunk, remek sütiket élvezhettünk Ildikó és Éva jóvoltából, majd ahogy jöttünk, az árnyas sétaúton visszatértünk a vasútállomásra.

Köszönjük a tervezést Párkány Erzsinek!

Összefoglalta:  Gombos Katalin

Galéria