MÁTRASZENTISTVÁN

Nem zajlott zökkenőmentesen a mai indulás: volt, aki nem értesült a programváltozásról, volt, akit a pesti rossz idő és előrejelzés eltántorított, volt, aki nem tudott felkelni. Végülis heten jártuk végig a túrát és kivételesen szép téli, havas út volt a jutalmunk.
Nem büszkélkedhetünk nagy távval és szinttel, de most nem is ez volt a fontos, hanem a ritka szép téli látvány. Meglepetés volt számunkra, hogy a szürke, esős Budapestről a friss havas Mátrába érkeztünk. No nem olyan egykönnyen, mert a buszunk kényszerű kitérőt tett az autópályáról baleset miatt. Így bő egy órás késéssel érkeztünk meg a túránk kiindulóhelyére, a Piszkés-tetőn lévő csillagvizsgáló bejárati útjához.
Sejtelmes fehér köd úszott a frissen esett hó borította tájon. A csillagvizsgáló kerítése mentén haladva egyre jobban kitisztult az idő és a nap csillogóan beragyogta az erdőt. A fák ágain zúzmara és hó ült meg – kihagyhatatlan fotótéma. A napsütés elkezdte olvasztani a zúzmarát, a napfény az olvadás cseppjein át szikrázott – nem győztük csodálni. A panorámaponton Ágasvárat is láthattunk, éppen kibontakozott egy elsuhanó felhőből.
Majd Mátraszentlászlót megkerülve felmentünk a Vörös-kő kilátóba. Tiszta idő volt, szépen láthattuk Galyatetőt és más környező hegyeket, de messzi egy hosszú vízszintes felhő eltakarta a Tátrát.
Lefelé menet egyre fogyott a hóréteg, olvadó csermelyeken ugráltunk át. Mátraszentistvánon a szemben lévő hegyen a sípálya havas volt, de nem üzemelt. Hamarosan leértünk a buszmegállóba és kisvártatva a buszra is fel tudtunk szállni, ami gyöngyösi átszállással gyorsan hazarepített.
Kár, hogy ritkán lehet elcsípni ilyen napos-havas téli időt, de most örültünk, hogy ez sikerült.
Párkány Erzsébet