2023. október 3-án ragyogó, napos időben indultunk útnak, hogy felfedezzük a Nagymarosi Gesztenyés Tanösvény látnivalóit és a vállalkozó kedvűek szelídgesztenyét is gyűjtsenek. A szokatlanul meleg, kellemes idő sokakat kirándulásra csábított, így összesen 17-en gyűltünk össze a vonaton. Az első kocsiban csak a mi csapatunk utazott.

Mikor a kalauz látta, hogy legtöbben "diákbérlettel" utazunk, reklamálta a pogácsát, mondván, az minden nyugdíjas csoportnál szokott lenni. Pogácsa helyett nagyon finom, Erzsi által reggel sütött diós-almás kifliben volt része, és természetesen nekünk is.

Először bemutatkoztunk a Szent Kereszt Felmagasztalása templom előtti hangulatos kis téren, ahol István király és Gizella királyné szobra áll, majd Erzsi ismertette a túra útvonalát és a lehetséges elágazásokat. Ezután megtekintettük a plébániatemplom belsejét. A templom valószínűleg a 13. század végén épült, négy évszázad átépítései során kapta mai arculatát. A templomtorony a Dunakanyar egyetlen ma is álló középkori egyházi műemléke, a séta során sokszor szolgált tájékozódási pontként.

Ezután a kaptatós Fehérhegy utcán felsétáltunk a Kaci-pihenőhöz, ahonnan remek panoráma nyílt körbe, középpontjában a Visegrádi fellegvár látványával. Itt egy kis szusszanás mellett némi evés-ivásra is sor került, és Varga Ági jóvoltából finom pogácsa is volt. Innen már erdei úton kapaszkodtunk fel a Köves mezőre, amely szintén egy remek kilátópont, de erősen le van betonozva, találgattuk, mintha ott egy helikopter-leszálló pálya lenne vagy lett volna.

Utunk során a Gesztenyés Tanösvény jellegzetes alakú tájékoztató táblái mellett haladtunk el; ezek rengeteg tudnivalót és sok képet tartalmaznak, különböző szempontok szerint informálnak a hely történetéről, annak flórájáról és faunájáról, a művelésben történt változásokról. (Ezeknek a tanulmányozására nem volt sok idő, de az érdeklődő pl. a Gesztenyésben élő kígyók és békák fajtáiról is részletes leírást és képeket találhat.) Megtudhattuk, hogy a nagymarosi mikroklíma igen kedvező a gyümölcs- és gesztenye-termesztésre, mert a hegyek ölelte fekvés és a Duna „fűtő” hatása következtében itt az átlagnál ritkábbak a tavaszi és az őszi fagyok. A szelídgesztenyések kb. 18 kisebb-nagyobb foltban helyezkednek el a település környékén.

Egy alkalmas elágazásnál és kilátópontnál újabb rövid pihenő következett alkoholos támogatással és újabb pogácsával ezúttal Éva jóvoltából.

Ahogy tovább haladtunk a Tanösvényen, fel majd le, egyre több szúrós gömböcöt fedeztünk fel, és akinek jó szeme volt, az érett gömböcökből kieső barna gesztenyéket is megtalálta. A legtöbb általam látott példány cseresznye-nagyságú volt. A helyi gyűjtők biztos tudják, hogy hol vannak azok a fák, amelyek szép nagy példányokat teremnek. Sajnos a gesztenyefák némelyike ún. kéregrák betegségtől szenved, a korona tetejéből kiálló elszáradt, csupasz ágak mutatják a pusztulást. Ezt legjobban a hegy oldalában levő remek panorámájú kilátópontról láthattuk, ahonnan a Kisoroszi-szigetcsúcsra is jó rálátás nyílt.

A Kálvária-dombon található kápolna mellett, a hosszú lépcsősoron ereszkedtünk le a Duna-part felé. Itt lettünk figyelmesek egy helyi szokást leíró táblára, ami a "sajbázásról" szólt. A nagypénteki liturgia után a fiúknak nem volt illendő a lányos házakhoz elmenni, ezért ezen a napon, régi sváb népszokás szerint, sajbáztak. Ez tulajdonképpen égő korong (sajba máshol sajbó, a német Scheibe, korong szóból) elhajítását jelenti a kápolna előtt, és közben a kedvesük nevének kiáltását, azaz akinek a tiszteletére repül az égő korong.

Leereszkedtünk a Duna-partra, és a homokos strand mellett lángosozással, hal-evéssel illetve semmittevéssel pihentük ki a hegymászás okozta fáradalmakat.

A kitartóbbak még átkompoztak Visegrádra, és onnan buszoztak haza, a kényelmesebbek Nagymarosról vonatoztak vissza Budapestre.

Gyönyörű őszi időben csodaszép helyeken jártunk és megtelt a szemünk a Visegrádi Fellegvár, Salamon-torony és Duna-part látványával.

Köszönjük a tervezést Párkány Erzsinek!

Összefoglalta:  Gombos Katalin

Galéria