Szép, napos nyári időben találkoztunk össze nyolcan a vasútállomás előtt Balatonalmádiban Straub Gyula túratársunkkal, aki az aktuális keddi nyugdíjas túra túravezetője volt. Gyula azonnal leszögezte, hogy a túra egy kb. 200 m szintbeli emelkedővel indul, és így is lett.

Első kilátónk a régies nevű "Óvári Messzelátó" (egy ideig Wesselényi-kilátó) néven emlegetett épület a Fűzfői-öböl fölé magasodik, és remek panoráma nyílik onnan. Az 1900 körül épült régi kilátó nevét arról az ügyvédről kapta (Dr. Óvári), aki sokat tett Almádiért. A hárskúti Papod-hegytől a Balaton déli partjáig elláttunk, és Fűzfő különböző részeit is megfigyelhettük a valaha szebb napokat látott kilátóból. (A régi képeken a vörös homokkő alap fölött a századeleji, békebeli facsipkés tetőszerkezet látható, a mostani tető puritán egyszerűségével kizárólag a funkcióra koncentrál.)

Ezután az erdő szélén, majd az erdőben folytattuk utunkat. Egy helyütt óriási vörös homokkő sziklákat láttunk felhalmozva, nem volt világos, honnan kerültek oda, mert bányászatuk már tilos. Utunk során a következő kilátó, mely igazából egy geodéziai mérőtorony, a Felső-hegyen található. Felmászni rá tilos és életveszélyes, valamint Gyula tájékoztatása szerint galamb-ürülékkel szennyezett is volt, ezért meg se kíséreltük, hogy meghódítsuk.

Amint leereszkedtünk a hegyről a következő kilátó felé vezető úton egy zsákutcába tévedtünk, ahol egy-egy elhagyott meggy- és egy cseresznyefa érett és ízletes gyümölcseinek szedegetésével csillapítottuk gyümölcs-éhségünket. A Csere-hegyi kilátóhoz vezető emelkedőn összefutottunk a kilátó gazdájával, aki üdítő italok kilátásba helyezésével serkentette gyorsabb tempóra a társaságot, és volt is kávé, bor, szóda és egy remek kilátó, helyi vörös homokkőből. A fák alatt megpihentünk, hűsöltünk és elfogyasztottuk ebédünket, majd az erdőn keresztül a Vöröskő-tanösvény felé vettük az irányt.

A tanösvény egy felhagyott kőbánya körül vezet, a felső szakaszáról szép kilátás nyílik a Somlyó-hegyre, melynek tetején egy újabb kilátó várt ránk. A természet visszavette a volt bánya gödrét, eléggé beerdősödött a terület. Mielőtt leértünk volna a műútra, előtte még átmentünk egy katlanszerű Szabadtéri Színpad felső ülés-sorai helyén található gyalogösvényen. Megvitattuk a nyáresti koncertek előnyeit és hátrányait, és a közvélekedés a szúnyogokat hozta ki győztesnek.

A Somlyó-hegyi kilátóhoz Alsóörs északi részén cseresznyefákkal szegélyezett út vitt, és itt sem tudtuk kihagyni a mintavételezést az érett gyümölcsből, melynek minősége teljességgel kielégítő volt. Ezek után a temető és a vízmű melletti úton felkapaszkodtunk a kilátóhoz, ahonnan jól látszott Tihany, valamint a tó egésze előttünk.

Ezután az ún. "Római úton" Lovas és Paloznak érintésével, Csopakon fejeztük be a túrát. Ez az útszakasz, mivel tulajdonképpen kis forgalmú országút volt, nem volt annyira érdekfeszítő, mint a túra előző része, és a rómaiaknak nyomát se láttuk.

Összesen kb. 14,7 km-t és 420 m szintet mentünk, és meglehetősen meleg volt.

Köszönjük a túravezetést Straub Gyulának!

Összefoglalta: Gombos Katalin

Galéria