Nőnapi túra és ünneplés Csévharaszton

2026. március 8-án, vasárnap Csévharaszton tartottuk a szokásos Egyesületi Nőnapi Összejövetelt, a meghívó szerint „egy kis eszem-iszommal” összekötve a túrázást.

Galéria

A helyszín, melyet Reszegey Ági és Párkány Erzsi „fedezett fel”, ideális volt; a Pótharaszti Sétaerdő Erdőőri Lakja mellett található esőbeálló, mely tűzrakó hellyel is rendelkezik, ideális helyszínt szolgáltatott az összejövetelhez. Igen tágas, asztalokkal, padokkal ellátott hely, mellette kis játszótér, hinta, csúszda, távolabb az erdőben kialakított illemhely várja az ide látogatókat. A helyszínt a NEFAG (Nagykunsági Erdészeti és Faipari) Zrt. tartja fenn, igen felhasználó-barát módon, előre le lehet foglalni a kívánt, ingyenesen használható tűzrakó helyet.

Mikor tömegközlekedéssel majd gyalogosan megérkeztünk az esőbeállóhoz, az autóval érkezők jó része már ott volt, Zsombika éppen a csúszdát meózta Hanna segítségével, a többiek pedig Pataki Jani és párja, Ilike tepertős pogácsáját és szilvalekváros linzerét, meg a hozzávaló pálinkát és mustot kóstolgatták. Janiék készítettek kicsi szendvicseket is szarvaskolbászos krémmel, csípős és nem csípős paprikával, hogy ne induljunk neki a túrának éhgyomorra.

Nagyon szép számban jelentünk meg, összesen kb. 40-en lehettünk. A túratársak sok helyről érkeztek autóval vagy tömegközlekedve: Budapest, Csömör, Gödöllő, Kecskemét, Nagytarcsa, Pomáz, Siófok, Szolnok, Tura. Jó volt, hogy együtt volt három generáció, jól esett szót váltani régen látott kedves barátokkal, ismerősökkel. Nagy öröm volt látni a megjelent unokákat, Zsombit, Gellértet, Vencit és Bogit, reméljük, hogy később is szívesen kirándulnak majd.

Miután mindenki befutott és megtörténtek az üdvözlések, egyesek Reszegey Ági vezetésével a tűzrakó helynél felügyeltek a bográcsban megmelegítendő csülkös bablevesre, a Csapat nagyobb része pedig az Ősborókásba indult túrázni. Vámos Laci vezetésével egy viszonylag nagy társasággal kb. 36-an indultunk neki, hogy a pótharaszti homokbuckákon elterülő sétaerdő borókásaiban gázoljunk a homokban, kapaszkodjunk homokdombról buckára, találgassuk, milyen fákat is látunk. (Ennek a csapatnak egy kisebb része, kb. nyolcan a táv egy részénél egy rövidebb túrára vállalkoztak.)

A környék jeles gazdálkodója volt Balla Károly jogász, publicista, aki 1827-ben vette meg a pótharaszti pusztaságot Nagykőrös városától, és nagyon szép eredményeket ért el a futóhomok erdővel történő megkötésével. A helységet 1951. óta hívják Csévharasztnak, de az erdő neve a régi maradt.

A Forrásréti pihenőhelynél egy kicsit megpihentünk, kiszuszogtuk magunkat és „Kulcsos” Laci barátunk jóvoltából némi alkoholos erősítő is előkerült, noha egyáltalán nem kellett felmelegíteni magunkat, mert remek, napos, kellemes idő volt.

Kb. 1 órakor értünk vissza a támaszpontra az esőbeállóhoz, ahol a finom, füstölt csülkös bableves (melybe 3 csülök főtt bele, a harmadik Pataki Jani hozzájárulásaként) sűrűn és forrón várt bennünket, miután Szeifert Pisti tűzmester remek tüzet rakott alá. Mindenkinek jutott hely a padoknál, asztaloknál, és Cinke kutya is nagyon hálásan ette a jó kis bőrös falatokat. Miután legtöbben már jól laktak levessel, Szeifert Pisti parázson grillen sütögette a harcsát és a gombát, Laci pedig párhuzamosan a barbecue-n a kolbász-tekercset, baconba tekert virslit, micset és szalonnát. Sajnos ezekből csak egy falat sült kolbászt tudtam megkóstolni, annyira jól laktam a tartalmas bablevessel.

A szorgalmas túratársnők valamint Pataki Jani és Ilike rengeteg sütit is készítettek: Szabó Ica zserbót és banánkenyeret, Nagyné Julika Szolnokról túrós sütit, Kuthi Marika sajtos sós stanglit és sport-szeletet, de került elő sajtos masni és püspökkenyér is. Mire visszatértünk a túráról, a tepertős pogi elfogyott, de a szilvalekváros linzer még megvárt bennünket.

Miután mindenki eleget evett-ivott, Laci felköszöntötte a Túratársnőket, azaz a „Hölgyeket” és a társaságunkban levő Zoltánokat, akiket méltatlanul elnyomunk ezen a napon, és egy-egy szál piros tulipánnal ajándékozott meg bennünket, hölgyeket.

Az igen komfortos sütögető-helyre autóval is be lehetett állni, így a mindenre kiterjedő felszerelést (kondért, üstházat, grillt, barbecue-tornyot, rengeteg italt, felszerelést) mind berakták Laci kocsijába és ami odavaló volt, azt Jani kocsijába. Lassan búcsút vettünk egymástól és elindultunk az autósok a parkoló, mi pedig a buszmegálló felé.

Akik a hosszabb túrán vettünk részt, kb. 10 km-t sétáltunk.

Köszönjük Vámos Lacinak a szervezést és amit főzött-sütögetett, a remek ételeket, Pataki Janinak és Ilikének a finom szendvicseket, süteményeket és kiváló italokat, és Mindenkinek a fáradozását, aki segített az eseményt emlékezetessé tenni!

Összefoglalta: Gombos Katalin