Már két éve vártunk a Nőnap alkalmából rendezett túrára és találkozóra, mert tavaly a rossz időjárási helyzet miatt (nagy szél volt) lehetetlenség lett volna megtartani. Így 2024. március 9-én mintegy negyvenen gyűltünk össze a Pilisszentlászlói hegytetőn, hogy találkozzunk régen látott túratársainkkal és családtagjaikkal.

Külön öröm volt, hogy fiatalok is eljöttek, és együtt túráztak velünk, valamint Lucky kutya jelenléte is sok mosolyra fakasztó pillanatot szerzett.

Az időjárás nem volt nagyon kegyes, hűvös volt, de legalább nem esett az eső. Laci figyelmeztetése alapján, aki autóval jött és volt neki, hozott kempingszékeket, így majdnem mindenki le tudott ülni, mikor eljött az evés ideje. Mikor a busszal megérkeztünk a hegytetőre, már teljes készültségben üzemelt a pihenőhelyre telepített Laci-konyha és Jani-konyha. Jani meleg forralt bort, körte- és birs-pálinkát kínált felmelegítőnek, és volt hozzá letehetetlen töpörtyűs pogácsa, valamint fűszeres mártásban levő sajtkocka is.

Miután mindenki  köszöntötte régen látott túrabarátait és magához vette az "erősítő" ételt és italt, Vámos Laci vezetésével elindultunk egy kisebb körtúrára, hogy megjöjjön az étvágyunk. Először a műúttal párhuzamosan leereszkedtünk a faluba, ott Gabiék nagy nehezen megtalálták a kék-túra pecsételő helyét. Miután megvolt a pecsét, kb. 22-en - a többiek kisebb sétát tettek - az Apátkúti-patak mellett a Szent László-völgyben haladtunk tovább. Ezen a szakaszon nagy sár volt. A Szent László-hegy oldalán felmásztunk a Pap-rétre, közben megcsodáltuk a tanyán tartott lovakat. A Pap-réten Gabiék ismét pecsételtek, majd Laci elmondta, hogy három út között lehet választani: műúton, kék jelzésen vagy a Szent László-hegy csúcsán át. Így a társaság kétfelé vált, én a szelídebbnek tűnő kék jelzéses úton mentem Robi vezetésével. A Szarvas-szérűnél azonban kisvártatva összetalálkoztunk a hegyen át jövő csapat utóvédjével és együtt jutottunk le a pihenőhelyre az erdei kerékpárosok által is használt műúton.

Mikor megérkeztünk már mindenki javában falatozott: volt kétféle saláta (majonézes, Pataki Jani, mézes-mustáros vegyes Mérey Robi), kétféle leves (halászlé és tárkonyos raguleves (Jani), rengeteg sütemény pl. szilvalekváros tejfölpárna (Reszegey Ági), helyben frissen sült fánk baracklekvárral (Pataki Jani), túrós süti és zserbó (Szabó Ica), piskótatekercs és kókusztekercs (Szabó Kitti), ropogós-sajtos (Párkány Erzsi), sajtcsipsz (Horváth Márti). Ráadásul Jani még házikenyeret is sütött.

Időközben Laci a smokert bűvölte, és mikor már mindenki azt hitte magáról, hogy nem fér belé több étel, Laci remek falatokat tálalt fel, melyekből "csak az íze kedvéért" kóstolni kellett: volt zöldséges grillnyárs, virsli, ami szalonnával volt összeházasítva, úgy megsütve és remek sült kolbászkák. A pálinkák és a forralt bor sem fogyott el, de aki akart, ihatott (volna) gyógyteát is, mert Jani hozott alapanyagot ahhoz is, háromfélét. A gyógytea ebben az időben (bár hűvös volt) nem nagyon ment, de a forralt bor annál inkább.

Aztán eljött az a pillanat, mikor Laci igen szép szavakkal felköszöntötte a jelenlevő hölgyeket, lányokat és asszonyokat, és a tulipánokból és gerberákból mindenki választhatott. A virágokkal felszerelkezve elbúcsúztunk túrabarátainktól és hazafelé indultunk.

Nagyon köszönöm - a nőtársaim és magam nevében -   a felköszöntést, a virágokat, a sok készülődést, ételt, italt, az emlékezetes Nőnapi találkozót és dínom-dánomot!

Csak a jegyzőkönyv kedvéért rögzítem, hogy tavaszias időben, jó hangulatban összesen kb. 8 km-t és 360 m szintet tettünk meg.

Köszönjük a tervezést és túravezetést Vámos Lacinak, a főzést és gondoskodást Vámos Lacinak és Pataki Janinak!

Összefoglalta:  Gombos Katalin

Galéria