A 2023. november 11-i túrát a szombati esős idő miatt a túravezető, Mérai Robi vasárnapra tette át, és óriási szerencséjük volt azoknak, akik részt tudtak venni, mert aznap egy csepp eső sem esett.

Már a Kismarosra tartó vonaton is megtöltöttünk két négyes ülést, de megérkezvén az állomásra, nagy örömünkre csatlakozott hozzánk Mónika és Józsi is, és Kóspallagon kisvártatva befutott autóval Kedves Panni is, így összesen tízen túráztunk aznap .

Régen találkoztunk többekkel, az üdvözlések után csoportkép készült a kóspallagi Templom előtt, majd elindultunk, hegynek fölfelé. Ragyogó napos, de hideg idő volt, az országos esők nyomait a túra-utakban található óriási pocsolyák jelezték. Az Érsek-tisztásra érkezve meguzsonnáztunk egy pihenőnél. Robi remek kakaós sütiket hozott egy buliból, Józsi meg szép almákat Ipolydamásdról, az alkohol-tartalmú italok eredetét nem kutattam. Beszélgetés közben előkerült sok régi túra emlékezetes pillanata és a résztvevők kalandjai, bizony hosszú a túratársak emlékezete.

Nem volt különösebben megerőltető az út, melyen Nagyirtáspusztán áthaladva a Nagy-Koppányra értünk. (Nagyirtáspusztán emlékeim szerint csak a fogadó és annak kiszolgáló létesítményei voltak, most feltűnt egy modern, társasüdülőnek látszó új épület is.) A Nagy-Koppány csúcsához (548 m) közel ebédeltünk, egy csodálatos kilátású helyen. Mivel eléggé tiszta volt az idő, jól látszottak körbe a hegyek, a Duna csillogó vize, és volt ott egyfajta tágasság érzet. A jó hangulathoz Ildi vaníliás kiflije és a szokásos túravezetői kókuszos bonbon is hozzájárult.

Innen nagyjából már lefelé mentünk, és egy idő múlva Panni elbúcsúzott tőlünk és elindult visszafele Kóspallagra az autójához. A Koppány-nyeregnél a sok út között a kék-kereszt jelzésen folytattuk, de aztán egy útelágazásnál letértünk róla, annyira elmerültünk a beszélgetésben. Onnan mi - Vámos Laci kivételével - Robi vezetésével a Letkés-patak völgyében, jelzetlen erdei úton haladtunk tovább. Több alkalommal kereszteztük a patakot, de mindig volt alkalmas átkelési lehetőség. A jelzetlen útnak az is volt az előnye, hogy a gombát szedő túratársaink több szép példányt (főként őzlábgombát) találtak, mint a jelzett utakon, ahol mások is jártak már előttünk.

Letkés határában ráleltünk a kék-kereszt jelzésre, és Lacival is összetalálkoztunk, aki volt a Sákola-tetőn is, ami nekünk kimaradt. Időben értünk Letkésre, letisztogattuk bakancsunkról a sarat, és már jött is a busz, ami levitt Szobra. A buszból az Ipoly melletti réteken sok gombászó embert láttunk. Mire Szobra értünk már bealkonyult, hideg lett, és jól esett a meleg vonat emeletén a kakaós süti, amit Robi hozott. Így a nap is keretbe lett foglalva, süti-keretbe.

Remek őszi időben, jó hangulatban összesen kb. 16 km-t és 550 m szintet tettünk meg.

Köszönjük a tervezést és túravezetést Mérai Robinak!

Összefoglalta:  Gombos Katalin

Galéria