Budai parkokban kóboroltunk, a Gellért-hegyet és a Nap-hegyet megmásztuk, fellifteztünk a budai Várba és végül vezetéssel bejártuk kívül-belül az újonnan épített műemlék Lónyay-Hatvany-villát, melynek karácsonyi díszben tündöklő teraszáról Budapest csodás panorámáját élvezhettük. Persze félúton egy kis eszem-iszomra is sor került.

Egy kisebb tér a Kosztolányi Dezső térrel szomszédos Ottlik-kert. Ez a környék – mint az utunk során több másik is – korábbi személyes élményeket idézett meg néhányunkban. Rövid részletet idéztünk Ottlik Géza: Iskola a határon című regényéből. Megkerestük Kosztolányi Dezső szobrát, amely Borbás Tibor alkotása. Az akkoriban (1979) modernnek számító  alkotásról István mesélt nekünk, aki maga szobrászművész. Ezt a ritka lehetőséget sétánk során később is „kihasználtuk”. Kosztolányi Dezső két verse hangzott el: „Ideges rímek” és „Aranyvonat”. Mindkettőt a Kaláka Együttes zenésítette meg – mesterien (Ideges rímek és Aranyvonat). A szobor része a „Mágia” című verseskötet, amelyből „A lámpagyújtó énekel” című vers amolyan ars poetica. Keresztülmentünk a Törőcsik Mari parkon, ami tulajdonképpen a Feneketlen-tó mentén halad. Be akartunk kukkantani a Szent Imre Templomba (a felújított historizáló neobarokk stílusú Budai Ciszterci Szent Imre Templom), de zárva találtuk. A következő állomás a  Budai Arborétum volt. Az Alsókertből felmentünk a Felsőkertbe, onnan fel sok lépcsőn felkaptatva gellérthegyi Cerka-Firka játszótérre. Kicsit lovagolhatunk Barta Lajos „Lovacskák” kőszobrain. Barta Lajos különös hátrányokkal induló, csak külföldön elismert szobrászművész, akinek ez az egy magyarországi köztéri szobra van. Továbbsétáltunk a Kis-Gellérthegyen. A Somlói úton elhaladtunk a mostanra a Mathias Corvinus Collegium birtokába került lebontásra ítélt épületegyüttes mellett.  Korábban a Munkásőrség Országos Parancsnokságáé volt. Jelenleg minden közművet lekapcsoltak és lezárták. Helyére egy kiemelt kormányberuházásként akár toronyház és többszintes mélygarázs is épülhet a Mathias Corvinus Collegium részére. Tervek is megjelentek róla. Ezután az Alsóhegy utcai Óvoda mögötti „Vonatnéző”-höz érkeztünk. Kivártunk egy éppen elhaladó vonatot, majd megpihentünk és némi élelmet vettünk magunkhoz az Alsóhegy utcában.

Sétánk ezután a Naphegyre vitt. A tetején található a vidám Pom Pom játszótér. Sajnos a november végére ígért felújítás-befejezés még nem  történt meg. Lefelé lépcsőztünk az Orvos utcán, ahol Matzon Frigyes „Fókás-kút” alkotása mellett mentünk el.  A Dózsa György szoborról is sok érdekeset hallottunk. Majd felértünk a Palota úti lifthez, ahol a mindenütt szelfiző külföldi turistahadakkal megvívva felröpülünk a Várba. A keleti oldalon a festői panorámát nyújtó teraszokhoz jutottunk. Egy darabig még a Vár oldalában sétáltunk a meghirdetett épületbejárásig. Az elegáns Lónyay-Hatvany-villát Sepsey Zsófia, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze mutatta be. Hatvany Sándor műgyűjtő festményei, tágas előadótermek, csillogó étterem, kávézó, a feltárt középkori falak ízlésesen beépített maradványai, hatalmas, feldíszített terasz pazar kilátással – ezeket bámulhattuk tátott szájjal. Ez volt a budai sétánk végpontja.

Párkány Erzsébet beszámolója

Galéria