A Széchenyi-hegy megállótól a Gellérthegyi Sziklatemplomig - a Budai Zöld jelzésen

Gyönyörű, napos időben találkoztunk össze a fogaskerekű városmajori végállomásánál 11 túratársunkkal, hogy Párkány Erzsi vezetésével végig járjuk a majdnem végig lefelé ereszkedő Budai Zöld elnevezésű túraútvonal legnagyobb részét.

Ez az útvonal úgy lett kitalálva, hogy lehetőség szerint erdős, parkos területeken halad végig, és ahol a beépített területet keresztez, lehetőleg kis gépjármű forgalmú utcákon át vezet. Sok figyelemreméltó, érdeklődésre számot tartó helyet érint és remek kilátás nyílik az út során Budapestre különböző magasságokról és szögekből.

A Széchenyi-hegyre felérvén tiszteletünket tettük a Gyermekvasút várótermében, ahol a pénztár fölött megtekintettük a "boldog úttörők" életéből vett jeleneteket ábrázoló mozaik faliképet.

Ezután leereszkedtünk a szépnevű Széchenyi emlékúton a Széchenyi emlékműhöz. Ez a monumentális alkotás eredetileg az Andrássy út végén állt és Gloriette nevű kútház volt, melyet Ybl Miklós tervezett az artézi víz forrása részére. De jött a Milleneum, és az egy éve állott kútháznak mennie kellett, így a Svábhegy déli lejtőjére költöztették át az impozáns építményt. Előtte áll egy posztamensen Széchenyi mellszobra. A kilátást az időközben magasra nőtt fák kissé eltakarják, de kárpótol a fenyőliget illata és hűvössége.

Egy kis pihenő után következő felfedezésünket a Jókai-kertben tettük, ahol a nagykapu zárva volt, de mi a kiskapun beszivárogtunk és képet kaptunk Jókai Mór valaha volt birtokáról, és az ott folyó munkálatokról. (Felújítás miatt a kert jelenleg nem látogatható.) Madárvédelemmel kapcsolatos látogatóközpontot alakítanak ki. Megcsodáltuk Jókaiék kinti reggeliző helyét, ahonnan csodás panoráma nyílott a városra, mára ebből csak a kőasztal / kőszékek maradt.

Láttunk viszont utunk során benzinkút tetején "zöld" tetőt és napelem-fát. A Kis-Svábhegy természetvédelmi területen egy magassági ponthoz közel meguzsonnáztunk, és találgattuk, mire használhatták a két köralakú táncparkettet. (Talán a bunkerhez volt valami köze?) Leereszkedtünk a Városmajorba, ahol elhaladtunk Kós Károly szobra mellett, mely az általa tervezett iskola mellett áll. Megcsodáltuk a Városmajori templom és a mellette álló emlékmű rímelését, majd a házak között átértünk a Vérmezőre. A Horváth-kertben a Déryné szobornál már éreztük a talpunkat, de az emelkedő csak ekkor kezdődött, először a Tabánon keresztül felfelé, majd a Gellérthegyi víztározó fölé, a Filozófusok parkjába. Miután kigyönyörködtük magunkat a remek panorámában és Buda királyfi és Pest királykisasszony szobrában, a hegy "szoknyáján" haladtunk végig a Sziklakápolna irányába. Sokszor megálltunk, hogy meghatározzuk azokat az épületeket, amiket az utcáról nézve könnyen felismerünk, de felülről másként mutatkoznak.

Nagyon sok szép helyet láttunk az út során és Buda eddig nem látott részeit ismertük meg.

Összesen kb. 11,6 km-t és 110 m szintet mentünk.

Köszönjük a túravezetést Párkány Erzsinek!

Összefoglalta: Gombos Katalin

Galéria